Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

TANKÓ JÓZSEF (Jáni): Ilyen volt... (Elbeszélés)

üdő, szaporodott a család. A Janik mind élénk, iparkodó emberek vótak. Felsőlokra, Sántatelekibe legelőször a Jáni-szerben volt gyümölcsös. Ügyes kezüek vótak, s még ma es. Amikor eljött a tavasz, eltőtt Szent György napja, a csángók szekérre teszik a cefréket, aprókölykeket, kicsi borjukat, ami nem tud úgy menni, s felkőtöznek a kalibához. Egész nyáron kalibáznak. A csángóknál a lakások körül a kertek, kaszállók vannak, s a hegyen messzebb a legelők. Ide szállásokat: kalibát, kosárt, pajtákat építenek s ott vannak sokszor Szent Mihály napjáig. Innen járnak haza, a kaszállóba. Itt fejik a teheneket, sajtot, vajat, ordát csinálnak. Télire es itt gyűjtik a fát. Má mondtam, mü a családban annyian vótunk, hogy a játékhoz nem kellett társakat keresni. De miket es jácodtunk, má naggyából el es felejtettem. A leánkák bubáztak, kicsi bubát csináltak rongyból. A fiúk csináltunk kicsi szekereket, ökröket elejibe, vaj lovat fahegyiből faragtunk, négy ágat meghagytunk, s azok vótak az ökör vagy ló lábai. Jármot es fából faragtunk. Ha ló vót, akkor kendercérnából csináltunk hámot, gyeplőt, kötőféket. Ugy megcsináltuk a szekeret, hogy ágasa, félköre, lajtorja, rúd, minden vót. Jól megnéztük a nagyok szekereit, szerszámait, s azt kicsibe megfaragtuk. Ez igy ment kicsi korunkba, ilyen játékaink vótak. S akkor szállítottunk fát, szénát, feldőlt a szekér, emeltük, éppen mint a nagyok. Ezenkívül még csináltunk szőrlabdát. Azt télen csináltuk: megvakarták a nagyok a tehenet, amikor vetkeztek, sok szőr elhullott. Ebből labdát sodortunk. Ha nagyobbak lettünk, akkor fődlapoztunk, csalóka háborúztunk, cserkabaláztunk, lábhintáztunk, s így tőtöttük az üdőt. Amikor itt Sántateleken az országúton végig ment egy motorbicigli, rögtön mü es készítettünk fa motorbiciglit: két kereket, s deszkából testet, kormányt, s ereszd bé az oldalon, csak úgy csattogtattunk. Vot üdő eccer-máccor a játékra es, de mikor nagy ócskábbak lettünk, akkor nálunk dolgozni kellett, apámék örökké a fődet vették, met sok gyermek vót s úgy számították sok felé oszlik a vagyon. Itt mindenkinek meg kellett mozduljon. Tiz évesek sem vótunk s má akkor uján játékszerünk került, ami nyáron még máig se hagyott el: a gereblye, s a fiúknak a kasza.