Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

se a dolgokat. Hallottam egy Bogdán nevezetű ügyvédről, aki Moraszinékat és Budóékat segítette Magyarországba juttatni jó pénzért. Odamegyek a portáshoz és kérdezem nem ismer egy Bogdán nevezetű ügyvédet? Adtam neki húszezer lejt és mondja ismerem, de ez már nem dolgozik. Ki van rúgva. De tudok egy nő ügyvédet, zsidó. Ez foglalkozik az ilyen ügyekkel. Mondom neki mutassa meg. Várjon egy kicsit, mindját jön le a lépcsőkön, így es volt. Látom, hogy jön le a lépcsőkön. Egy nagy rókabőr a nyaka körül, kesztyűben. Amikor hozzánk ér, köszönök neki „Kézit csókolom!" - „Jó napot kivánok" - mondja és lehúzza a kesztyűt, nyújtja és kezet fogunk. „Mi járatban vannak?" Mondom neki: „Hoztuk az iratainkat, beadtuk a szigurancához. Szeretnénk ha tudna intézkedni, mihamarabb készen legyenek." Erre benyúl a táskájába, kivesz egy lapot, amelyiken az ő címe volt, ideadja és azt mondja. „Keressék fel ezt a címet és várjanak meg, otthon majd beszélünk róla." A cím így szólt: Strada Dragos Vaida N 20. El es indultunk megkeresni. Meg es találtuk és vártunk fél 2-ig. Jött es időben, ahogy megérkezett bevitt a házba. Csak az édesanyjával lakott együtt. Férjét és a többi testvérét kiirtotta a nácizmus a koncentrációs börtönökben. Sokat panaszkodott, hogy milyen kínzásokon mentek át. Ami természetes, mi es sajnálgattuk őket. Megkezdtük az alkudozást, mit kér a 13 útlevélre, ami 96 személyből áll. Azt mondja, egyelőre nem sokat tudok mondani, mert meg kell beszéljem azokkal, akik ezt csinálják és meg kell osztozkodnom, másként nem megy. Maradjunk abba, ha én megbeszélem, megyezünk, én írok maguknak, maguk lejönnek és megbeszéljük. Mi szépen elbúcsúztunk és mentünk azonnal a Magyar követségre bejelenteni, hogy Magyarországba szeretnénk letelepedni és befogadnak-e. A követségen azt mondják nekünk, miért nem várnak maguk egy kicsit, mert ha nem sikerül a felvdiékiekkel a csere, úgy van, hogy Moldovából mind a 80 000 magyar lakost áttelepítjük Magyarországra. Mondtuk, hogy mi nem várhatunk addig, eladtunk mindenünket, ami volt. Nekünk ha törik-szakad, menni kell. Jól van, amikor készen lesznek az irataik hozzák ide, majd meglátjuk mi legyen magukkal. Ezzel