Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

TANKÓ JÓZSEF (Jáni): Ilyen volt... (Elbeszélés)

vótak. Ugy csináltak, hogy az ok kaszálójik mellett vót a magyarnak es egy darab kaszálója. A ciherek azt jól megverték dróttal, vasdarabokkal s szegén csiki egy esztendőbe se tudott kaszálni, ott hagyta a fődet es, s akkor a Ciher békebelezte, az övé lett. Ilyenek es megtörténtek. De az biztos, hogy mü se az égből estünk ide, az öregek úgy tudják, hogy 2-300 úgy jöttek ide Felcsikról, Alcsikról s más helyekről, mindenki ma es tudja honnat. Mü például férfi ágról Zetelakáról származtunk s a fejérnép ágról pedig Csicsóból. Nagyapám mesélte, de még én es emlékszem, hogy a 20-as években es még rokonságot tartottak, esszejártak, megyéztek a Csikiakval. S akkor hogyne sértene ingemet, ha a magyar azt mondja: „A Féja nem étel, a csángó nem ember". Vagy: ,,Ne kérj attól tanácsot, aki kiereszti az ingjit." Szerencsére a magyarországiak megbecsülnek, sokan járnak itt. A székelyekből es csak a butábbja beszél úgy. Na de én az életemből szeretnék egy szikrát elmesélni, hogy lássák a maiak es, hogy a mü életünk se vót fenékig tejfel. Savó es vót benne. De hát, ahogy nannyám szokta bemondani, ha örökké palacsintát s bálmost ennél, azt es megunnád. Annyi jó mondása vót nannyámnak! Akkor még az asszonyok magázták az urikot. így szólították: „Hallá-e kiednek szólok! Jöjjön, met kész az étel!" Én 1916. március 19-én születtem, de amikor kijöttek a rományok, 1919-ben, arra má visszaemlékszem. Mü itthon bocskorba es jártunk, de apámék magyar katonák vótak, huszár es, s azok szépen fel vótak őtözve, de a román katonák bocskorba jöttek. Még arra emlékszem, hogy vót egy tehenünk, s én úgy bőgtem, ahogy kifért a szájamon, met féltem, hogy azt es elveszik a katonák. De nem bántottak, s a tehenet se vették el. Édesapámék mind vátották, vették a fődet az örményektől, a magyaroktól, s így szegénység volt nálunk. Mü sokan vótunk. Még most es meg kell gondolkojzak, hogy es következtünk: Erzsi, Pista, Emre, Béla, Káruj - na igen, 8-an voltunk. Akkor majdnem minden háznál 8-10 gyermek vót. Mondom, tőtt az