Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

faluból való katonával és a káplárom, 2 katona egy faluból valók, tehát öten maradtunk. Merre menjünk? Elindultunk mi es Kaluger felé. De az úton megálltunk és mondom nekik, gyertek, menjünk vissza. Volt egy katonám, amelyik egy kicsit dilis volt. Eszembe jutott, hogy ott felejtettük az őrségben, az pedig nem hagyja el a posztot, ameddig le nem váltjuk. Vissza es menyünk ohonnét elindultunk. Valóban még ott volt a katona, a puskával a vállán őrködött. Nem fogta fel, hogy mi történt. Mondom neki, miért nem menekültél te es, mint a többi. Azt mondja, mert nem váltottak le. Most már, mondom neki, menj te es haza, ahogy tudsz. Erre azt feleli, merre van az én hazám. Erre menjek, mutat kelet felé. Mondom, nehogy arra felé menj, mert arra az oroszok vannak. „Menjél nyugat felé, a vágányok mellett, amig hazaérsz." Nem hiszem, hogy élve házért szegény gyalog Munténiába. De mi ezzel lezártuk az ügyet. Felelősséget nem vállalhattunk érte ilyen időkben. Visszamenénk a régi őrhelyünkre és látjuk, hogy a pékségből a katonák, civilek, minden rabolnak, fosztogatnak. Ki kenyeret, ki ruhát, kinek ami tetszett. Mondom a katonáknak gyertek ti es, menjünk rabolni, meg van engedve. Meg es rakodunk ki pokrócot, ki katonaruhát.Ez időben szembe menyek egy ezredessel. Azt mondja mit kerestek ti itt? Mondom neki ezredes úr ezt a pékséget mi őriztük, csak ennyien maradtunk. A többi katonám mind elment, ennyien nem birunk ezekkel a fosztogatókkal. Azt mondja nekem azonnal állítson őrséget és aki bemerészkedik a pékségbe, azonnal lője agyon. Különben nemsokára visszaérkeznek a pékség emberei is. Be se fejezte a mondókáját az ezredes és láttuk, hogy jön az egész személyzet, ami a pékséghez tartozott. Kiszáll a kocsiból a százados, a pékség parancsnoka és tiszteleg az ezredesnek, de nem fogadja. Azt mondja neki, hogy mertél elmenekülni parancs nélkül, amikor az egész front innen várja a könyeret. Azt mondja a százados: parancs nem kellett ide, amikor mindenki menekült, menekültem én es. Erre az ezredes: azonnal állj munkába és könyeret süssetek reggelre, mert nem igaz, hogy jőnek az oroszok, csak pánik volt.