Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

Pánik ide, pánik oda, de én már nem mehettem sehova, őrséget kellett állítani. A százados úgy megijedt, mert sok mindent kiraboltak a pékségből és ő ezekért mind felelt. Másnap parancsot kapok az ezredemtől, vegyem a katonáimat, ami még maradt és jelentkezzem az ezrednél. Én, hogy búcsút vegyek a századostól jelentkezem nála és mondom, hogy százados úr én parancsot kaptam, hogy jelentkezzem az embereimmel az ezrednél. Azt mondja a százados: „El nem engedlek. Te es tanú leszel ennek a sok fosztogatásnak." Ahogy beszélgetünk, én arra nézek a német barakkok felé, látom, hogy mind lángba borultak. Mondom a századosnak, „százados úr nézzen csak arra." Amikor ő es arra néz és meglátja a nagy lángokat, amit a németek felgyújtottak, azonnal leveszi a sapkáját és keresztet vet. Uram Isten. Még sincs végem, ez ment meg engem a felelősségtől. Most már mehettek, nem kellettek többé. Én azonnal vevém a katonáimat és jelentkeztem az ezrednél. Az ezrednél nem volt más, csak egy főtörzsőrmester, a tisztek mind elmenekültek. O meg volt bízva, hogy esszeszedje a katonákat és vigye őket egész Olteniába, Havasalföldre gyalog. Nem tehettünk mást, parancs az parancs. De engem gyötört valami, miért nem szöktem és mentem volna haza? Mentség nincs, most már nem szökhetek meg. Megkaptuk három napra a könyeret és sorakozunk indulásra. De nem volt időnk a kapun kimenni, mert a németek az aknavetőkkel lőni kezdtek közénk. Erre mint a csibék, amikor a holló megtámadja, úgy széjjel mentünk, ki ahogy tudott. Én mondtam a katonáimnak csak gyertek utánam és be a kukoricásba. A főtörzsnek még hallottam a hangját „Laczkó állj meg, mert én es menyek veletek", de én nem törődtem vele. Csak az volt a célom, hogy maradjon le tőlünk, ami úgy es volt. Vettük az irányt az erdő felé. Amikor kiértünk az erdő szélire, leültünk és visszanéztünk a város felé, ahonnét kijöttünk. Láttuk, hogy a németek minden üzemanyagraktárukat mind felgyújtották, füstben volt az egész város. Felszálltak a repülőgépeik, úgyszintén a románoké es, menekültek. Egy láb német se maradt a városban, mind menekültek Magyarország felé.