Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

lőttek, amit mi es láttunk. És mind aki jól végezte munkáját, visszamentünk a helyünkre, ahonnét elindultunk. Június 22-től július 2-ig nem volt nekünk szabad átkelni a folyón, amig a frontot egy vonalban nem hozták a bukovinai részen. Július 2-án parancsot kaptunk a folyón átkelni. A 2. és 3. zászlóalj átkelt, de mi az 1. zászlóalj nem tudott átmenni, olyan erős támadást kaptunk az oroszoktól. Szinte néztük, hogy hogy harcolnak a mieink az oroszokkal, mi az innen felől lőttük az oroszokat. Azon az éjjel hajnalban sikerült nekünk es átkelni. A németek vittek át motorcsónakokkal. Hidvéget kellett biztosítani. Az első zászlóalj baloldal felé kezdte a támadást, a 2. zászlóalj egyenest, a 3. zászlóalj jobbfelé. Mentünk egész délig, semmi támadást nem kaptunk. Csak egyszer hátból kaptunk lövést, de csak egy golyószóró lőtt, de szorgalmasan. Elképzelhető, hogy mekkora a pánik ilyenkor. Két raj elindult visszafelé felderíteni a fészket, honnan lőnek. Fel es derítették, rálőttek és csak a jobb kezét találták el. Odamentek hozzá, a hadnagy megfogta az orosz golyószóróját, de az orosz megragadta a golyószórót, hogy vegye el a tiszttől. A tiszt mellbe vágta és azt mondta: „Látjátok fiúk, mint fogoly és sebesült nem akarja megadni magát, tehát nehéz dolgunk lesz velük. Annyi bátorsága volt neki, hogy egyedül beásta magát a búzatáblába és lőtt, amig csak el nem fogták." Nyomultunk tovább Besszarábia felé, amig elértünk valami földből rakott kis tornyokat, de sokat. Valamikor azért építették ezeket a movilákat, hogy tüzet raktak és ez messze ellátszott, így értesítették, hogy jön az ellenség, mivel nem voltak telefonok, mint máma. Ezek a movilák mögött volt az ellenség, tüzet kaptunk. Felvettük a harcot velük. Délután 1 órától 6 óráig folyt a harc, de majdnem otthagytuk a fogunkat, mert az oroszok voltak egy ezred és mi egy zászlóalj. Segítséget kértünk a távírón, amit meg es kaptunk, a tüzérséget. így visszavertük az oroszokat. Másnap hajnalban láttuk, hogy feladják a harcot és vonulnak vissza. Harcolva megyünk eléfelé, amig beérünk egy városkába Jementalba. Ebben a városban nagyon sok volt a zsidó. Parancsot kaptunk, hogy szállásoljuk el magunkat a házaknál, mert itt hálunk meg.