Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

Én es elfoglaltam egy házat a katonáimmal. Közben lövöldözést hallok a városban. Kimegyek az útra nézelődni, mi van. Látok egy civil embert szalad és egy szakaszvezető utána puskával. Én a civilt megfogtam és odaér a szakaszvezető, azt mondja, engedd el. Elengedtem, ez meg hátulról tarkón lőtte. Érdekes, ha az ember hátulról kap lövést hátra esik és nem előre. Kérdem, ezt miért tetted, mi bűnt követett el. Azt mondja ez zsidó és minden zsidót, ami ebben a városban van, mind le kell lőni. Közben látom, hogy késérnek egy csapat embert, asszonyt, gyereket be a rétre. Mi nagyon közel voltunk a réthez, mindent jól láttunk. Egytől egyig mind lelövöldözték őket, mind a nyulakat. Énnekem meghűlt a vérem, látván a sok ártatlan gyerek, asszony, ember meggyilkolását. Nem es vacsoráztam, nem kellett. így folytattuk mi a háborút orosz földön, végig ahol elmentünk egy zsidó nemzedék se maradt élve. De jó órába szóljak, az én kezeim tisztán maradtak, mert én el tudtam kerülni, egyet se lőttem agyon, se zsidót, se oroszt. Az aknavetőkkel ahová lőttem, nem láthattam kit öltem meg. Puskával egész fronton egy lövést se adtam le, nem került sor rá. Nagyon gyorsan haladtunk előre, amig elértük a Dnyeszter vizét. Ez a folyó nagy, mint a Tisza. Át es keltünk semmi veszély nélkül, mert a németek megsemmisítettek minden ellenséget, nekünk csak kellett utánuk menni. Megközelítettük a Búg folyót, csak át kellett volna menni rajta, de itt kemény ellenségre találtunk. Július 26-án, mivelhogy mi támadtunk, a tüzérség, aknavetők tüze alatt haladtunk előre. Nem léptek 5-6-ot, feküdni kellett, mert a bombák mind közel estek. Csak láttam a katonáim ritkulnak, esnek el. Melyik meghalt, melyik megsebesült. Ami megmaradt, annak előre kellett menni. Az aknavető csövét, amelyik katonám hozta, utánam jött. Hallottam amikor mondja, én nem fekszem le többet. Még be sem fejezte a szót és jött egy ágyúlövedék, amelyik 5 méterre esett tőlünk. Én le voltam feküdve, nem talált el, de ő lábon maradt. Pontosan a fejét találta el egy szilánk, ott es maradt örökre. Elértünk egy kis völgybe. Itt már állást foglaltunk mi es. Azt mondja a századparancsnokom: „Laczkó, látod azt a