Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

kisérjem, ha nem akar elmenni." Mondtam neki „nem kell félni tőlem, én ismerem a katonai törvényeket, csak átöltözök és indulok. Maga csak menjen nyugodtan." Ahogy a csendőr elment, mondom a feleségemnek. „Asszony, akkor es élményünk a misére, mert nem messze van a háború és nem mindenki jő haza élve, csak akinek megengedi az Isten." Lesz ami lesz és úgy elmentünk a misére, de húsvét hajnalba azonnal visszaindultam. Amikor jöttünk hazafelé egy Horgyesti [Horgesti] szakaszvezetővel jöttem, ő is katolikus volt. Gondoltam, hogy ott menjek el nála, lám ő es kapott-e táviratot. Amikor a kapuba értem, az édesanyja jött ki, azt hitte, hogy csendőr vagyok. Azt mondja a Józsi elment. De erre már kijött az édesapja és megismert, azt mondja jöjjön be. Amikor beérek a házba, hát az én barátom mászik ki az ágy alól. „Hát te mit keresel az ágy alatt Jóska?" „Azt hittem hogy te es rendőr vagy már háromszor jártak itt csendőrök, hogy induljak vissza, de vártalak téged, hogy menjünk együtt." A szülei elévették a pálinkát, illogattunk. Azt mondja a cimborám: „Te Pista, menjünk el a misére és délután induljunk vissza." Jól van mondtam, és elmentünk a misére. Ettünk, ittunk jól és délután 2 órakor indultunk vissza gyalog 27 kilométerre. Éjfélkor értünk a laktanyához és kivel találkoztunk, a századunk Írnokával. Köszönünk neki és ő el kezd nevetni. Azt mondja „Miért jöttetek vissza?" Mondjuk „miért táviratoztatok, a csendőrök zaklattak, hogy azonnal induljunk." Azt mondja „ez egy bosszú volt. Az ezredes amikor hazajött Bukarestből és megtudta,hogy az alezredes elengedte a katolikusokat, esszevesztek és azonnal táviratoztatott mindenkinek, mert egy hétre, amikor a románoknak lesz a húsvétja, akkor indulunk Zónára, a Prut partjára. Mivelhogy a románok nem tudják a húsvétukat otthon tölteni, ne töltsék a katolikus magyarok se. De ha nem jöttök vissza, akkor se lett volna semmi bajotok, mert hivatalosan voltatok elengedve". Most már mindegy, nem érdemes hazamenni egy napra, maradtunk. Elmentünk a század parancsnokhoz és megkértük engedjen ki a városba, hogy menjünk el a misére. EI es engedett.