Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

Én erre mondom is hogy ha fiú vagy légy Ádám, mert ijedtemben nem jutott hirtelen más név eszembe, és a feleségem is mondja utánam, ha lány vagy legyen a neved Éva. És erre, mint aki jól végezte dolgát, hazamentünk, lefeküdtünk, mint aki keresztelésből jön haza. Én éjjel elgondolkoztam magamban. Még se lehet ez igaz. Holnap el fogok menni arra a helyre és meg fogok győződni róla, nem e volt valami élőlény. Úgy is volt. Reggel ahogy felkeltem, azonnal arra a helyre mentem, ahol hallottam a sírást. És amikor közelebb érek már hallom is a sírást, de amikor oljan 4-5 méterre érek már kiugrik a szalmából az anyakutya és ugatni kezd, majdnem megharapott. De a kicsik is erre a zajra elkezdtek bőgni. No, gondolom magamban, elég nagy érdemünk lesz a másvilágon, hogy mi kutya köljkeket kereszteltünk az éjjel és nem halott gyereket. Hazamegyek és mondom a feleségemnek. No asszony, meglátogattam a keresztfiainkat. Aszt mondja hol? Ott a Priszekárék szalmájába leköljkezett a kutyájuk és azok a dögök bőgtek úgy, mint a kisgyerekek, amit mi az este megkereszteltünk. Erre azt mondja a feleségem, ember, nehogy megmondjuk valakinek, mert nagyon ki fognak nevetni. Mondom erre én is, dehogy mondom, nem akarom, hogy az egész falu rajtunk nevessen. Hanem ha még meghallok valakit, hogy azt mondja sírnak a kicsik, én leszerelem és megmondom neki, nem igaz komám, mert én megjártam az iljen keresztfiakkal, hogy kutyákat kereszteltünk a feleségemmel, halott gyerekek helyibe. A tél elteltével március 1-én, ahogy az előbb írtam, megkaptam a behívót, jelentkeztem az ezrednél. Szokás szerint gyakorlatoztunk egész húsvétig. Húsvét egy héttel hamarabb esett, mint az ortodokszoké. Az ezredesünket lehivatták Bukarestbe. Helyettese alezredes Kerekes János volt, katolikus. A katolikusokat mind hazaengedte 3 nap szabadságra, így engem es. Hazaértem nagyszombaton és nagy készülődve, hogy menjünk a feltámadási misére. Amikor az ajtóba értünk, hát kit látunk, egy csendőrt. Azt mondja „Laczkó szakaszvezetőhöz van szerencsém?" Mondom igen. „Ne ijedjen meg, de sürgős táviratot hoztam magának, azonnal induljon vissza az ezredhez. Szigorú parancs, hogy