Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

gyerekek valódi angyalok?" Mondom neki nem, ezek iskolás gyerekek felöltözve angyali ruhába. De mondom neki menjünk, nem történt-e valami otthon, ami így is volt. Amikor hazamentünk közlik velünk, hogy a szakácsot és még két katonát letartóztattak, mert nem volt ki rendet tartson. Ebédkor rárohantak a szakácsra a és a szerencsétlent úgy szembe- vágták a katonák, hogy majdnem megvakult. Ekkor egy tiszt véletlenül odatörtént és elvitte a bűnösöket a zárkába. No mondom a cimborámnak, ezt kell. hogy megtudja a főhadnagy. így vigyáztunk a katonákra. Közben mondom neki, gyere velem. Elmentünk a parancsnokságra és mondom az őrnagynak: „Legyen szives engedje haza a bűnösöket, mert ránk volt bízva minden és ha megtudja a főhadnagy, hogy nem jól viselkedtünk, megbüntet!" így kiengedek a bűnösöket, nem történt semmi. Amikor a főhadnagy visszajött, nekem már megvolt a távirat, hogy azonnal utazzak haza, máshova kell menni. Ahogy hazaértem 1940 évben megvolt már a behívóm, hogy induljak Dorohoj megyébe, Herca [Herca - jelenleg a Szovjetunióhoz tartozik] városkába, mert ott van az alakulatom. Amikor odaértem az aknavető századba, majdnem minden tisztet és katonát ismertem, otthon éreztem magamat. Megkezdtük a gyakorlást és folytattuk egész június 29-ig, amikor én lettem az őrparancsnok. Éjfélkor, amikor az őrségváltáskor szembe megyek a századossal, azt mondja nekem: „Laczkó ne váltsál őrséget. Itt a sípom, azonnal fújjál riadót!" Én majdnem minden házba be kellett menjek, mert a katonák nem laktanyába voltak, hanem házaknál kvártélyoztak. Csak megfújtam a sípot és annyit mondtam riadó. A szegény katonák álmosan kiugrottak az ágyból, szaladtak utánam, hogy mi van. Én azt feleltem, semmit sem tudok, parancsra teszem. Fél óra múlva az egész század a gyülekező helyen volt várva a parancsot. A százados beszédet mondott: „Fiúk, talán soha nem kerülünk vissza ebbe a városba, mert az oroszok még az éjjel itt lesznek. Mi indulunk Funduhercába, amely 6 kilométerre volt Hercától [Fundu Hertii]. így es volt, elfoglaltuk a kirendelt helyen állásainkat és vártunk mi történik.