Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

Leveszi a fiú az üveget, de üres. - „Ki itta meg a pálinkámat az anyád istenit, mert agyon lőlek?" Azt feleli, nem tudja, ha agyon üti akkor se. Sorjába kihallgatnak mindenkit, de gazdája nincs, hogy ki itta meg a pálinkát. Végre azt mondja a főhadnagy, hivassátok be a Laczkót, hátha ő többet tud. Be es hivatnak, azt mondja a főhadnagy: „Laczkó, volt nekem egy liter pálinkám, valaki megitta, nem tudod hogy ki?" Mondom neki, dehogy nem tudnám. Azt mondja: - „Ki?" - „Én". - „Te?" - „Én." „És kivel?" - „A nappalossal." Erre felragadta az itatóst, hogy vágja szembe a napossal. De én leállítottam: ne bántsa a fiút mondom, mert ez nem bűnös. Én vagyok a bűnös, mert én vettem rá. Erre azt feleli: - „Szóval te vagy az Éva és ő az Ádám ugye?" Nomég ilyen embert se láttam, ilyen nyiltan beszéljen. Úgy elment a haragja, hogy még nevetett es. Egy nap behivatott az irodába, azt mondja nekem - „Laczkó tudod mit, közeledik Szent Miklós napja. Haza akarok menni szabadságra. Nevem Nikolai Miklós. Kellene valamit gyűjteni, hogy vigyek haza." - Jól van, mondom, bízza rám. - De hogy, mondja? Én a mérleget otthon felejtem. Maga engem úgy szidjon, mint a jégeső. Erre a katonák mind az én pártomra állnak és fognak könyörögni ne bánts, mert ők elosztják mérleg nélkül es. így es volt, amikor kivittem a tízórait, kevesebbet vittem, mint kellene, de amikor, hogy mérni kellene: „Jaj, mondom, a mérleget otthon felejtettem." Erre szidni engem a főhadnagy. De közbeléptek a többi szakaszvezetők. Ne bántsa főhadnagy úr. Elosszuk mi mérleg nélkül es. Úgy es volt, nem lett semmi baj. Közben elérkezett az idő, a főhadnagyot felcsomagoltam valami hét bőröndbe és elutazott haza. A század rám maradt és egy másik szakaszvezetőre. O kint a munkálatoknál, én bent az élelmezéssel. Szent Miklós napja Bereckben búcsú napja. Mondom a szakaszvezetőnek, aki civilben kántor, gyere menjünk el a misére mi es. Felmentünk a kórusba, onnan néztük a misét. Valóban szép mise volt 7 pappal és 12 gyerek ministráns felöltözve angyali ruhába. Az én románom úgy elérzékenyült a látottakon, hogy kiestek a könnyei! Azt mondja nekem - „Laczkó, azok a