Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Interjúk - „A szegény öreggel ötvenkilenc esztendőt éltem..." (Készítette: Örszigethy Erzsébet)

családba a Mariék lánya, a Katinka a legidősebb. Nekünk két unokánk van, a Katinka meg Mari fia, a Sanyi. Jó gyerekek. Katinkának házat építettünk az idevaló második telekre, de sokat idehaza van. Karácsonykor mindég együtt vagyunk, nagy a sütés-főzés. Régebben még a szomszédok is átjöttek kártyázni, ha sokáig maradtak, kínáltuk a tekercset. Az ilyen karácsonyi étel. - Hogyan készül? - A tekercstésztát meggyúrjuk vízzel, élesztővel, sóval. Megkelesztjük. Olyan, mint a kenyértészta, semmi zsír nincs benne. Ha megkelt, kiontjuk a táblára, vágunk egy darabot, megsöndörgetjük, olyan kétcentis vastagra, mint az ujjam, olyan hosszúra, hogy a tepsit végigérje. Melegvízzel szoktuk meggyúrni, hogy hamarabb keljen az élesztő. Régen édesanyám kemencébe sütte, no nem éppen a kemencébe, mert csak láng előtt sült meg az. A sütőbe még kelt, ilyen vastagra e, mint a nagyújjam. Nem égettük meg, csak jól megsült, fehéren maradt. Kiöntöttük, azután megszáradt. Karácsony böjtjin, meg újévkor ettünk belőle, azelőtt való nap megöntöttük. Mikor enni akartuk megáztattuk forró vízzel, aztán ki mit akart szórt rá. Volt, aki vajat, aztán cukrot vagy mézet. Édesanyám kis darabokra vágta, oszt úgy öntöttük meg. Én nem szerettem olyan darabosan, mert nagyon fajas, kemény volt. Azt szerettem, ha akkor tördöstük össze, amikor ettük. Szórtunk rá vajat. A vajat még nálunk kifőzték vajaljának, úgy mondják az öregek. Nagyon finom is az, tésztára, túrós tésztára páratlan volt. Azt locsoltak a tekercsre is, meg cukrot. Ha cukor volt, méz már nem kellett. - Mikor sütötték? - Volt hogy egy hónappal karácsony előtt, akkor se lett semmi baja. Karácsony böjtjin úgy kezdtük a napot, hogy reggel kilenc órakor mézespálinkát ittunk, fokhagymát nyeltünk, meg tököt ettünk, sült tököt. Azt a fehér sütőtököt. Előre megsütöttük azt is, mert az csak hidegen jó. Tíz óra körül meglett a tekercs meg a bableves, aztán ettünk, majd nem ettünk tovább. De akkor is tejbablevest ettünk, nem zsírosat. - Azt hogyan főzték? - Kevés vízbe föltettük a babot, csak annyit tettünk vizet, hogy ellegyen, ne főjön el. Aztán amikor ettünk, ráöntöttünk annyi tejet, amit gondoltunk, hogy a családnak elég lesz, ez fölforrott, összeforrt. Akkor sütöttünk mákos kalácsot, jó hosszút, de ezt is vajjal csináltuk. A régi öregek idejűbe nem volt szabad zsírosat enni karácsony böjtjin, meg húsféleséget se, míg haza nem mentünk az éjféli miséről. Mindnyájan elmentünk templomba, még mi, gyerekek is, csak az öregasszony, nanám maradt. Amikor hazaértünk,