Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Interjúk - „Volt egyszer egy vendéglős. . ." (Készítette: Örszigethy Erzsébet)

ők laknak. Olyan sziklás helyen, olyan elszórtan vannak a házak. Ők is meszsze, hét kilométerre vannak az egyetemtől. Aztán van ez a lányunk, a Kató, aki itt lakik velünk. - Ő hányba született? - 1921-be. 1946. november 9-én volt az esküvője, az ura Szabó Lajos. Neki is van négy gyereke, három fiú meg egy lány. - Milyen iskolát végzett? - Csak hat elemit meg az ismétlő iskolát. Nem ment tovább. Nem akart. Mondom neki, mikor az utolsó évet járta: - Kislányom, Katókám, vigyázz nagyon a bizonyítványodra, hogy mehess iskolába. - Jó hogy tetszett mondani. Én már nem tanulok, dehogy megyek tovább. Azt mondta, ő inkább lerontja a bizonyítványát, mintsem elmenjen. Ő itthon marad. Ő asszony volt. Lali a legidősebb gyereke, 1947-ben született. Rendesen kijárta a nyolc elemit, utána ment ipari tanulónak, gyalus-marós-köszörűs szakmát tanulta. Elég idős már hozzá, de tanult még, és tavaly érettségizett. Most technikumba jár. Beiratkozott a pártba, megmondom azt is, hogy ő ott van. Utána jön a Kati, ő 5l-es születésű. Debrecenbe a katolikus gimnáziumba érettségizett, máig se adták ki innen a besenyői iskolából a végbizonyítványát. Nem akarták, hogy a papokhoz menjen. Kecskeméten és Egerbe járt gyógyszerész asszisztens iskolába. Két vagy három éve Sopronba járt tanfolyamra egy évet. Azóta revizor a gyógyszertári központban. - Hol lakik? - Egerben. Most fizetett be lakásra. A Tibi unokám Füzesabonyban lakik, 53-ban született. Fűtés- és vízvezetékszerelő a szakmája. Most építettek egy gyönyörű emeletes házat. Két kislányuk van. Azok már nekem dédunokák. A legkisebb unokám 1960-ba született, pincér itt a presszóban. Nyolc elemit végzett, utána szakmunkásiskolát. Ez a Kató lányom családja. - A férje? - A Lajost már tizenhat éve leszázalékolták. Beteg. Ő eljárt dolgozni. Az apja kulák volt. Hogy Kató összeházasodott az urával, egy család lettünk. Egyszer jön haza Lajcsi fiam, és magyarázza, hogy mi lesz. Hogy a kulákoknak betagosítják a földjét. Kérte, hogy mondja meg a vőm az apjának, hogy írassa szét a földet a gyerekekre, mert ha egyre kevés jut, nem veszik el. Hát a nászom nem volt hajlandó, így betagosították a földjét, az övékét, meg a vömét, Lajosét is. Nálunk már az üzlet gyengülni kezdett. A fiam elment Abonyba munkahelyet keresni a vömnek. Ő nagyon megharagudott érte, hogy neki el kell menni. — Nézd fiam — mondom, — már ennyi család, ebből