Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Interjúk - „Volt egyszer egy vendéglős. . ." (Készítette: Örszigethy Erzsébet)

nácshoz, - mondom, — nincs itt a tanácsiul senki. De úgy remegtem, olyan ideges voltam, hogy csuda. Elhívtam a nővéremet, hogy ne egyedül legyek, az uram már akkor odavolt dolgozni Kazincbarcikán. - Kezdjük meg a pakolást, - aszongya, - mert baj lesz. - Legyen, ami lesz, hát kezdjék pakolni. - Mit vigyünk? - Már én megmondtam, hogy az én akaratommal semmit. — Hát vigye maga. Mondom: — én? Hogy maguk majd azt mondják, hogy saját magát rakta ki? Nekem is van annyi eszem, hogy én nem viszek ki semmit se. Akkor eszembe jut valami, de akkor már olyan ideges voltam, hogy borzasztó. Odaugrok, becsukom a veranda ajtót, kint voltunk ott a veranda előtt. Mondom én a rendőrnek: — mutassa csak nekem azt a papírt, aminek alapján maga engem ki akar lak oltatni. Minisztériumi pecséttel ellátott papírt akarok. Már el is felejtem mondani, mert ez április hatodikán kezdődött, és én akkor táviratoztam fel a fiamnak, hogy mi van. A menyem bement a minisztériumba. A minisztériumba kérdezték tőle, hogy kik, akik itt laknak a házba? mondta, hogy az apósom, a sógorom, a sógorom negyedmagával, én meg harmadmagammal vagyok. Hány szoba van? Mondja, hogyhát négy szoba. Azt mondja, hogy két családnak kell a két szoba. Miért akarják elvenni? A szövetkezet akar terjeszkedni. Azt mondták ott a menyemnek, terjeszkedjen a szövetkezet úgy ahogy akar, de munkás családokat nem lakoltatunk ki előle. Aztán megnyugtatták a menyemet, hogy jöjjön haza nyugodtan, a papírt elküldik. El is küldték a papírt. Az én papírom Egerbe a megyeházán feküdt július 29-ig. Mert július 29-én volt, amikor idejöttek kocsival, hogy majd kihánynak bennünket. Az a papír Egerbe volt. Amikor mindig hittak engem a tanácsházára, mindig írtam a fiamnak. Aztán telefonálok neki, hogy holnap jönnek és kihánynak bennünket az utcára. A menyem bement a minisztériumba, elmondja az esetet, hogy mi van . . . Azt mondják: hát nincs ez az ügy elintézve? Nincs. Mutatja a menyem, hogy mit táviratoztam. Azt mondja, borzasztó mérges lett az az egyén, a minisztériumba: kérdezte, hogy hol dolgoznak az emberek. Kazincbarcikán. Rögtön telefonozott, hogy Magda Lajos és Szabó Lajos itt és itt dolgoznak, milyen munkateljesítményt végeznek, afelől érdeklődött. Visszatelefonáltak, és azt mondták, hogy mind a kettő munkateljesítménye felülmúlja a sztahanovistákat. A minisztériumba azt mondták, hogy ilyen embereket kilakoltatni? Ezeknek még lakást kéne adni, nem kilakoltatni. Fölhívták közvetlen Egert. Kérdezik, hogy hol van ez és ez a papír, amit április 6-án elküldtünk. Azt mondja a menyem, ő is hallotta, hogy mondták, hogyhát majd megnézik. Csak dadogtak, nem tudtak biztosat mondani. Aztán megtudta az az