Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Interjúk - „Volt egyszer egy vendéglős. . ." (Készítette: Örszigethy Erzsébet)

egyén, hogy a papír Egerben maradt. Leszidta őket úgy, mesélte a menyem, hogy mi a minisztérium, hogy a megye basáskodik felette! Innen mi elküldjük az iratot, azt a családot mégis szekírozzák nem tudom hány hónapon keresztül! Azt mondja, a papírokat azonnal elkészíteni, doktor Magda Lajosné délután két órára ott lesz érte, tessék a kézibe átadni, majd ő elviszi a rendeltetési helyére, hogy azt a családot ne háborgassák. Igen ám, de az én menyem nem ért haza, csak öt órára, mert két óra körül indult a vonat Pestről, öt órára gyött, a kocsi meg már itt volt. De énnekem hogy eszembe jutott becsukni az ajtót! Aztán kértem a papírt, akkor elmentek a tanácsházához. Megint jönnek vissza: — na mamám, ne húzzuk az időt, mert látjuk, hogy eső is lesz. Nem akarjuk, hogy a maga bútorát valami érje. - Én a cigányoknak mondtam: — úgy nyúljatok valamihez, ha valami kárt tesztek a bútorba, azt meg kell fizetni. Azt kérdi az egyik: - Én? Mibül fizessem én? Mondom, majd le lehet ülni. Három cigány el akart szaladni, de a rendőr nem engedte. — No, - azt mondja a rendőr, — tekintettel arra, hogy öt óra van, meg eső is lesz, elmegyünk, majd jövünk reggel. Félkilencre itt leszünk. Gondoltam magamba, gyöhettek. De honnan jött az agyamba az a gondolat, hogy kérjem tőlük a papírt? Eszembe jutott, hajönnek ide reggel, nem nyitok se kaput se ajtót, se semmit.. . Jöjjenek be, próbálják meg. Öt órakor aztán jött a menyem. Mondta is, hogy mondta a Lajcsi, a fiamat is Lajosnak hívják, mondta, hogy — figyeld meg, anyám nem ijed meg, szembeszáll velük. Úgy is volt. Azt mondja: itt vannak? Itt vagyunk. Tessék nyugodt lenni, aszongya, tessék nyugodt lenni, aszongya, én reggel megyek Egerbe, hozom a papírokat, mert most már hiába megyek, nincs hivatal. Bemegyen a menyem reggel Egerbe, a megyeházára, vagyis a megyei tanácsra, vagy tudomisén, hogy hívják. Bemegyen, mondja, hogy kicsoda, miért jött. Nincs itten a fő nem-tudoménmicsoda. Jó lesz, aki alábbvaló is. Az sincs itthon. Senkise volt. Mindenki elutazott. Senkise volt odahaza. Nem tudtak neki se papírt odaadni, se semmit se. De a menyem is úgy volt, hogy egyedül nem akart bemenni, az uramnak a nagynénje Egerbe lakott, őt hivta, és ővele mentek be. Akkor az uram nagynénje, Babi rágyújtott egy cigarettára, ráhajolt egy asztalra, nagyot káromkodott: - milyen hivatal ez, hogy még csak szolga sincs itt, senki sincs itt. Gyere lányom, menjünk oda, ahol tegnap voltam, majd elintézem én a főpostán. Tessék várni, — jött valaki, — tessék várni, úgyhogy mindenki ott lett. Mondták neki, tessék nyugodtnak lenni, tegnap postára adtuk. Engemet hívnak féltizenegykor a postára, hogy menjek, mert telefonálnak. A menyem telefonált Egerből, hogy jöttek-e. Nem jöttek. Azt mond-