Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)
Interjúk - „Látszik, hogy parasztembernek a kölyki. . ." (Készítette: Örszigethy Erzsébet)
csak azoknak, akik benne voltak. Bőr Pajának az apja, az is nagy ember volt, egy rossz lókapája volt, megvették, egyszer se használták. Jó a Bőr Imréé. De hát én ragaszkodtam a Czakó Lajosnak a téeszéhez. Megértettük egymást, azóta is nagyon megértjük egymást ővele, a feleségivei is. 960-nak a tavaszán megválasztottak magtárosnak, terménymagtárosnak. Az voltam, míg ki nem nyugdíjaztak. Először voltam az Előre téeszbe, ez egy évig tartott, akkor az elnököt elvitték elnökképző iskolára, Zsámbékra. Amíg odavolt, összevonták a téeszeket egybe. Azelőtt öt téesz volt, lett egy. Amikor az alakuló gyűlés megvolt, az elnök nem volt, odavolt akkor is iskolán. Aki volt nálunk főkönyvelő, Szabó Száraz Lukács, az ragaszkodott, hogyhát jobb lesz így, mert hát ő felvevő lesz ott, az új téeszbe. Ott volt egy esztendeig, aztán kirúgták. Aztán volt Karkus Vencel, nemrég halt meg, ott lakott a templomon túl, a mészárosnak a szomszédja. Brigádvezető lett. Amikor közgyűlés volt, ott volt a tanácselnök meg a vezetőség mind, és brigádvezetőnek nevezték ki. Gyűlés előtt is be kellett menni a munkahelyre, kinek kinek mi volt a beosztása. Én magtáros voltam. Jön Karkus Vencel, azt mondja, — menjél, megválasztottak magtárosnak. Mondom, — ki? Te mondtad csak biztosan. — Dehogy én, aszongya, Csirke Antal. Aki most téeszelnök, az volt párttitkár. Csirke Antal nagyon pártol, azt mondja, míg itt voltál is magtáros, mindig ott voltál darálni. A többi téesztől meg elküldték az embert, hogy vigye ahova akarja. Bennem nagyon megbíztak, a termést mindig én vettem át, meg én adtam át. Vittünk egy alkalommal, nem tudom, melyik évbe, a tarkányi malomba Tepélyről. A gép alól hozták egyenest a magtárba, majd innen ment Tárkányba a malomba. Volt egy alacsony kis görbelábú ember, főmolnár. Jó ember volt, de hirtelen, nagyon mérges volt, ha a tiszteletet nem adták meg neki. Én mindjárt odamentem: - Jó reggelt kívánok főmolnár úr, - Jó reggelt kívánok Járdán barátom. Megérkeztek? — Meg. Hoztuk a búzát. Tessék megnézni, jó lesz-e? — Jó ez maga szerint? — Énszerintem a legjobb búza. — Hogyhogy a legjobb búza? — Bánkúti. — Ha az, akkor jó. Megnézi. Én ottmaradtam, mert hordták a fogatok a búzát, autó csak egy volt akkor. Meg egy Hoffer traktor volt, azzal Iván Pista járt, most beszerző a téeszben. Jár Egerbe kiskocsival. Akkor Hofferrel, ilyen köhögő traktorral járt. Meglátja a molnár: — Menjenek innen, menjenek azzal a köhögő traktorral, összepiszkol nekem itt mindent. Dobta a papucsát utána. Megint jött Pista. — Miért jött megint? — Mert parancsoltak. A téesz, az a kenyéradó gazdám. Hoztuk a bánkútit. Méri, méri a molnár, azt mondja: — én ötvennégy éve hogy molnár vagyok, de
