Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Interjúk - „Látszik, hogy parasztembernek a kölyki. . ." (Készítette: Örszigethy Erzsébet)

itthon. Volt nekünk egy nagy kádunk, tizenkét hektós. Ebbe a sarokba volt, kamra volt ez akkor, valamikor, édesapám idejibe magtárnak használtuk. Az istálló is nagyobb volt, a mostanit ötvennégybe csináltuk, mert a régi nagy is volt, meg a falai is rosszak. Szóval itt állt a sarokban a nagy kád, tizenkét zsák búza belement. Hozták a búzát, éppen a tetejéig lett. Azt mondta akkor édesanyám: — Na, gyerekek, se nem vettünk, se nem arattunk, mégis van annyi búzánk, hogy elég lesz esztendeig. Kutyának kell az a föld! Kinek kell az?! Itt van a búza gyerekek, ehetünk. Apátok se hozott annyit, pedig az reggel hatkor elment, este hatkor hazajött. Ez kilencszázhatvanba volt, a járadékot hozták. Ez volt a kereset, de volt árpa is, kukorica meg egy hold, de azt magának kellett kapálni a tagnak. Mit kapálni? Letörni, oszt hazahozta a téesz fogata. Ötvenkilencnek az őszin be kellett adni a vetőmagot, jószágot, akinek volt, meg szerszámot. Tehenet nem, de lovat be kellett adni. De az is huncutságosan ment. Mert nekem volt egy nagy erős paripaló, hatéves, a másik egy hitványabb, hároméves. A gazdasági szerszámot is be kellett vinni. Kint a falu túlsó szélin egy tér volt, egy legelő, oda kellett menni mindenkinek szerszámmal, jószággal. Volt egy bizottság, az állapította meg, mi jó, mi nem jó. Előtte való nap már vettünk is, vetőgéppel, az enyémmel is. Oszt ott állapították meg, hogy mi jó. Az enyém nem lett jó semmise. A ló se jó? Mondom, jó, az egyik nem olyan erős ló, de a másik nagy erős paripaló, bírja az igát. Mondom, a lókapám is olyan, hogy ilyen a faluba nincsen, mint az enyim. Nem jó. A vetőgép se jó. Mákot nagyon sokat elvettek vele. Pedig azt nem minden géppel lehet vetni. Aztán hengerem is volt, kétéves, akácfából, nehéz, új henger, az se volt jó. Aztán boronám, Hoffer gyártmányú, kéttagú, nehéz borona volt, a Hoffer gyártól vettük. A boronanyitó, az könnyebb, boronamagtakarónak is nevezik, az is Hoffer gyártmányú. Mondom, nem jó? Volt itt olyan, amit rossz kovácsok csináltak, ilyen hosszúfogú, mondom, az jó, mert az régi tagé. Meg, mondom, benne van a bizottságba. Az enyém nem jó semmise? Otthagytam őköt. Ha nem Czakó Lajos lett volna az elnök, otthagyom az egészet. Mennék más téeszhez. Ha bevinném a Honfoglalás téeszhez az egészet, rögtön megvennének mindent. - Itthon volt a ló sokáig. Késő ősszel ment el vágóba. Hát, amit a vágó fizetett érte, annyit kaptam. Aztán a kisebb ló, az itt volt tavaszig. Azt is ők adták el valahogy. Nem is tudom, azt hiszem, még nyárba is itt volt, még hatvannak a nyarán is. A szerszámom meg megmaradt, most is megvan. Eke, minden, lókapa, a lábaspajtába. Nem vitték el. Akinek elvették, annak fizettek, de