Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Interjúk - „Látszik, hogy parasztembernek a kölyki. . ." (Készítette: Örszigethy Erzsébet)

gem, szorgalmas volt szegény, nagyon jó szorgalmas asszony volt, így aztán lassan-lassan éltünk magunknak csendesen. Hát nekem is két szép fekete lovam volt, amikor kiütött a háború, ötévesek. Másodszor voltak vemhesek, kanca mind a kettő. Az utcából azt vitték el legelőbb. A szívem majd meghasadt, amikor befogták. A ló meg majd kiugrott a hámból. Aztán egyszer láttam az egyik katonát rajta ülni, jött erre befelé, ugye kapu nem volt, mind kitörték. Befordult, jött volna befelé, oszt végigvágta az orosz, mentek arra kifelé a határba. Az öcsém felismerte az egyiket a fogságba, mert hátulról a combján szélforgás volt. Czakó Danival, egy derék parasztemberrel jöttem egyszer Dormándról. Nézi a lovam, oszt mondja: — ez nemesi származás igaz-e? ő is értett a lovakhoz, fiatalkorában ő is a huszároknál szolgált. — Ezt el ne add! Dehát elvitték. Front után már csak háborús bűnös lovaim voltak, ugye amit sikerült megfogni frontkor. Semmilyen lófélik, betegesek. Sok földdel bajoskodtam a front után, mert édesapámnak volt Tepélyen földji, ott hat hold a két lányé lett volna, két asszonytestvéré, de nem fogadták el. Kérték, hogy adjuk nekik a Csoportba. Mert az enyém, Berci öcsémé meg a Palié a Csoportba volt. A mienk Bercivel három és fél hold volt, Palié meg egy hold, és kapott még hozzá. A lányok mondogatták, hogy miért nem egyformán, az enyim meg a Bercié ötszáz kvadráttal volt több, mint a két lányé. — Miért nem ment? Édesapám azt mondta: — egyformán dolgoztatok-e? Ti férjhez mentetek, vittetek egy csomó anyagot, értéket, bútort oda. Ezek meg itt dolgoztak idáig, öregember korukig, oszt ötszáz kvadrát földér vagytok kétségbe esve? Megcsinálhattam volna, hogy nektek adok két holdat, ezeknek meg öt holdat, akkor se szólhatnátok semmit. Aztán nem fogadták el, az is édesapámon maradt. Aztán mondta, csináld te fiam, énnekem nem kell. Hát én dolgoztam, nem nagyon örömmel. Sok lett a föld, és több lett a beadás. Volt vagy tizenhat hold. Ötvenkettőbe kezdődött a rossz világ, ötvenhárom-ötvennégybe már nyírták a parasztot, ahogy csak lehetett. Hajjaj, mennyi embert elvittek. Ráfogták, hogy bűnös. Volt egy öreg ember, az öreg Bojó István, a Ragó Palinak az apja. Itt lakik a csarnokon innen, öreg, nyugodt ember volt, de módos gazda volt, mert volt neki 100 holdnál több földji. Bevitték a tanácsházára. Békaugrással ugráltatták, egy összetört vénembert. Utoljára elesett, összeesett szegény. Mert sok földje volt, hát kulák. Az dolgos ember volt, többet dolgozott, mint a cselédje. A cselédjit soha nem szidta, hogy siessél már, inkább maga csinálta. Ráfogták, hogy kulák. Hát voltak ilyenek.