Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 32. évfolyam - Besenyőtelki életutak, A századforduló szülöttei (Budapest, 1990)

Interjúk - „Látszik, hogy parasztembernek a kölyki. . ." (Készítette: Örszigethy Erzsébet)

ment meglátogatni Horthy Miklós, autóval. Csendőrök álltak látástávolságba az úton végig. Akkor még balra hajts volt. Én meg nem mentem balra. Tudtam, hogy ez a ló goromba ló, ha autót lát, kiugrik a világból. Akkor még ritkán volt autó. Oszt jobbra hajtottam. Ott találkoztam a keresztnél Horthyval. Ott is a két ló így ágaskodott. Horthy majdnem kiesett, úgy leste. Én a hajtóba kapaszkodtam. A csendőr odaszól: - nem jól hajtott! — Én se tehetek róla, látja a kormányzó úr, hogy lovat hajtok, nem ökröt! Akkor a csendőr is elnevette magát, nem lett semmi baj. A kormányzó is szerette a szép lovat. Kilencszáztizenkilencbe igen sok lovat vesztettünk. Amikor az akkori kommün megbukott, az oláhok bejöttek. Ezt hallotta hírbül? Azok vittek el mindent, ami csak mozdítható volt. A lovakat is összeszedték, a jobbakot. De a tisztek, akik a ménesben voltak, tudták ezt előre, és a csődöröket szétadták a parasztoknak: - dugjátok el. Ne is mutassátok, ne is hizlaljátok, üssétek. Hagy legyek rossz, akkor nem kell az oláhoknak. De azért csak elvittek sok jó lovat. Nevették a népek, hogy lesz elég öszvérük. Tudja, hogy az oláhoknál szamarak vannak? Sok pénzért adtak vissza lovat, meg nagyon keveset. Úgyhogy a húszas években nagyon örült az állam, hajó csődöre volt egy falusi gazdának. Nekünk is volt két esztendőbe. Engedély kellett. Füzesabonyba kellett elmenni érte, bizottság elé. Abba volt a szolgabíró, az állatorvos, meg Poroszlóról Gréfli Jenő. Ő volt a Heves megyei lótenyésztő bizottmány elnöke. Hozzák be sorba a lovakat. Az egyiknek a hátulsó lábára, a csülkére gatyamadzag volt kötve. Azt mondja Gréfli: - Megrántotta ez a ló a lábát? Azt mondja a gazdája: - meg. — Paraszt babona, paraszt ész, hogy majd a gatyamadzag helyrehozza! Vigye a fenébe, úgyse jó, ha nem lenne rajta a gatyamadzag. Jön be egy másik ember. A főszolgabíró Okolicsányi megsimogatta, hogy szép, hát szép sötétfejű ló volt. Azt mondja neki a Gréfli Jenő, - hát rühös, barátom, minek hozta ide. Aztán eléhozta a csődörét Nyuka Pesta sógor. — Á, azt mondja Gréfli, minek hozták ide ezt a nyúllábú lovat? Állítsák félre. Hát olyan hátsó lába van, mint a nyúlé! Hát nem látja? Görbe. A sógor lehangolódott. Azt mondja a főszolgabíró az enyémre: — ez meg kaptás, nem jó ló! Főbe lőni! Ilyen ló az egészbe nem volt mint ez! Kifogástalan! Azt mondja, - orvos, vizsgálja meg! Kapta az, vagy ütés? Aztán kérdezte: - mi érte? Mondom, - kocsihoz volt kötve, a többi szabadon volt, legelt. Ez meg le volt kötve lánckötőfékkel, leköttem a fejit, hogy ne tudjon a többire ráugrani. Azt elhiszem, mondja Gréfli. Miért csináltál ilyen marhaságot? — mondta édesapámnak. - Te jó lovakat szoktál nevelni. Az orvos tapintgatja, azt mondja: — hát nagyságos uram, ez nem kapta, mert a kapta egyforma dudoro-