Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)
Interjúk 1-20. sz
Bevittek a Mosonyi utcába, ott voltak már sokan. 5. nap múlva engedtek ki, mert összetévesztették a nevemet. Kimentem a bolgárokhoz Szigetszentmiklósra. Ott megragadtam, olcsó volt a munkabér, rossz a koszt, csak az volt az ennivaló, ami a kertben megtermett. A Józsi bátyám feljött Pestre és hazahozott, mert anyám se tudott rólam semmit. Ez 1931—32-ben volt, egy évig voltam itt. Hazakerültem, de nem volt jó itthon, az apám komisz volt, durva, mindig attól félt, hogy nem élünk meg. Csak elutaztunk megint Pestre egy haverommal. Zuglóba mentünk kertésznek a Dömsödi utcába, de eljutottunk Dömösre, onnan jöttünk vissza Budatéténybe, ott volt Cigány Jenőnek a kertészete, odamentem és ott ragadtam. Oda jöttek a családból is meg a rokonságból is. Én ajánlottam őket, tavasszal volt több munkásfelvétel. 1933-34-ben válságos idő volt, kezdett a kertészet pusztulni és akkor elmentem a zsidóhoz. Télen dolgoztam a konyak gyárban, ott többet fizettek. Itt voltam 1937-ig. 1939-ben hazajöttem, aztán 40-ben Erdély bevonulására vittek. 1941-ben itthon voltam, 1942-ben megint bevittek, vittek ki a frontra bennünket. Német tüzelőállást váltottunk le, ott kezdődött a támadás, keresztül a Donig. Egy bunkerben 12-en voltunk, minden bunkernek adtak valami vicces nevet, ahol én laktam, annak Matyólak volt a neve, mert tudták, hogy én matyó vagyok. Matyó ruhába járt mindenki esküvőn, jóbarát lakodalmán, farsangkor. 16—17 éves korban, amikor kezdődött, hogy legénysorba került akkor elmentek együtt inni, a fiatal fizetett, az öreg fiúknak, azok bevették a társaságba. (Ekkor én is felvettem a matyót, le is fényképeztek, hogy nekem is legyen egy képem matyóba.) Ha valaki vőlegény lett, kapott a menyasszonytól egy surcot, akkor azt a következő vasárnap fel kellett kötni, ha nem járt matyóba, akkor is felkötötte, valakinek a családban volt ruhája. A díszes ruha onnan is volt, hogy milyen gazdag volt. Aki szegény volt, annak nem jutott. Sok zsidója is volt Kövesdnek, ezek jártak Csehszlovákiába, onnan hordták a pántlikákat, meg a ragyogót. Az egyik csinált 3 sort, a másik azt mondta, neki 4 sor legyen. A legidősebb bátyámnak volt