Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)
Interjúk 1-20. sz
matyó ruhája, de nem sokáig hordta, a műveltebbek nem hordták, nálunk az már nem volt, inkább a nőknél volt divat. Volt egy fekete kabátja „nemtelki", nagyon fel volt gombolva, szövet gombok voltak rajta, én hordtam el. A szobánkban volt egy szekrény, egy kaszli, meg egy fiókos láda, egy tulipános. A kabátja, a kalapja, meg az ezüst zsebórája ott volt. A kabát dohánnyal beszórva, vasárnap mindig azt vette fel. Az édesapám idejében mindenki gatyában járt, de ő nem szerette, nem járt benne, varrott köténye sem volt. Priccses nadrág, csizma, ő mindig abban járt. Köznap meg bakancs vagy papucs. Édesanyám matyóba járt. A végén nem olyan dísze ruhába járt, olyan sötét ruhája volt, nem volt olyan díszes, mint a korábbiak. Akik gyakrabban eljártak, azok már átöltöztek, viganyóba jártak, az már nem paraszt, mert nem cifra ruhába járt. Mikor elmentek Németországba, elvitték magyukkal a matyó ruhát, de a németek kinevették őket. Járt itt a sziámi király is a 30-as években, akkor még Pesten voltam. A Vigadó előtt volt egy tábla, ki volt írva rá, hogy ki mikor volt ott, ott volt a neve a sziámi királynak is. A főszolgabírónak volt egy hajdúja, aki díszruhába járt. A király azt hitte, hogy az a fejes, vele fogott először kezet. Ha jöttek külföldiek, rendeztek neki matyó lakodalmast. Működött itt Gyöngybokréta is, Pesten is ott voltak, elmentem még a szállásukra is, mert ismertem a harmonikásukat. A bátyámtól 1925-től tanultam meg a kertészkedést, ragadt rám valami a palántanevelés, tavaszi sírkiültetés, díszfák, dísznövényk nevelésében. A nagyobb vonalú kertészkedés, hortenzia, ciklámen, ott ragadt rám Budatétényben. A kereskedelemben a legfontosabb volt a ciklámen, az volt a nagy dolog, aki cikláment tudott termelni. De vittem én is újat, itthon nagyon szépen tudták díszíteni a cserepes virágokat. A kertészetben nem tudták becsomagolni a virágot, én tudtam és ha valaki vitt a feleségének, vagy ismerősének, én csomagoltam be. Nem lehetett dísznövényből megélni itthon, virágot nem vásárolt paraszt, csak iparos meg tisztviselő, de az úr hitelbe vitte és azt nem szerettük. Béreltem földet, amíg én katona voltam egy ember dolgozott rajta, először 1941-ben 1200 négyszögölt. Amíg én katona voltam ő dolgozott rajta, kijött belőle a bére. Volt még egy virágüzletem is, amit a bátyámék használtak és az itt maradt,