Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

csizmadia volt Mezőkövesden a 30-as évek végén. Édesapám anyja varrónő volt. Az Ipartestületben volt egy elnök és egy altiszt. Édesapám mindig olvasottt, írogatott a maga kedvéért. 1923-ban lett aljegyző, majd jegyző. Ez főfoglalkozás volt, minden hivatalos dolgot ő végzett el. Anyai nagyanyám (Lévai ág) varratott matyó asszonyokkal és felvették a kapcsolatot a Sárvári selyemgyárral, megvették az egyedüli eladási és lerakodási jogot. Nagyanyám kereskedői engedélyt szerzett. Nagyapám selyemkereskedő volt. Vitték az árut az eladó asszonyok Munkácsra, Ungvárra, Budapestre, Pécsre, Kolozsvárra. Pesten a Nemzeti mellett ültek. Ami pénzt a nagyszüleim szereztek, abból vettek földet, felesbe kiadták, 10 holdat szereztek, a legnagyobb darab 6,5 hold volt, a többi 3^4darabban volt. Azt nem engedhettük volna meg magunknak, hogy egy vallási iskolába járjunk. Mivel helyben volt a gimnázium, nem volt kiadás. A 30-as években 20 Pengő volt a havi tandíj (akkor egy asszony cselédnek 12-16 Pengő volt a havi díja). 5 fokozat volt a tandíjaknál. Minden hónap 5-én kellett befizetni a tandíjat, ha valaki nem fizetett, jött az osztályfőnök, felolvasta a nevüket és azok vették a táskájukat és elmentek. Akkor jöhettek vissza, ha kifizették, volt olyan, hogy 2 hét múlva jött csak vissza az iskolába. Anyai nagyapám építette azt a házat, amiben én lakom, én Örököltem. Volt három nővérem, de elvitte őket a spanyolnátha még gyerekkorukban. Nagyapám is itt született, ide valók vagyunk már. A mezőgazdasági területekre iparosok becsorogtak, betelepedtek. Nem tudom megítélni, hogy ha itt nincs gimnázium, akkor bekerülők-e Miskolcra vagy Egerbe. Talán igen, mert régen is, most is hoztak és hoznak áldozatot. Az volt a szemlélet, hogyha a gyereke tanul, íróasztal mellé ül, akkor úr lesz. De volt egy olyan fiú, aki visszament gazdálkodónak. Ezen elcsodálkozott mindenki, hogy mért jártál gimnáziumba akkor, kérdezték. Elítélték, hogy minek járt iskolába, ha paraszt maradt. Pap, katona, tanár, községi jegyző, orvos, ez lebegett egy vidéki gyerek előtt elérendő célként. Ezt tudták, ezt ismerték.