Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

elállt. Ehhez nem kellett gondolkodniuk, magától szaladt a papíron a ceruza. Nem mondom, hogy nem voltak kivételek; de pl. az, hogy egy hirdetményhez, amit az iskolának hirdetőtáblájára kitettek, rajzolni nagyhirtelenjében a matyó motívumokból valamilyen díszítést, felzetet, oldalra két sor levélmintát: szinte szemkápráztatóan egyszerű volt. A rajztanításban ez a tárgykör szintén állandóan jelentkezett. Szerencsére olyan rajztanára volt az iskolának Dala József személyében, aki művész, jeles festő is volt, s kitűnő érzéke volt a matyó rózsák világához. Sőt meggyőződésem, mielőtt még

v Mezőkövesd néprajza olyan fokon kibontakozott, mint tudományosan 1930 táján, Dala képeiből már összeállitható lett volna a helyi képes néprajz, vagy ha úgy tetszik, a matyó néprajz képeskönyve színeinek minden gazdagságában. Tudom, saját magának össze is állított festményeiről készült színes fényképekből egy kis albumot. Az életünket körülfogó kövesdi világ magától értetődően hatotta át az iskolát. Tanítványainkban akkor nem kis büszkeség élt, művészi készségük valamiféle öntudata volt jelen. Ez ma sajnos a múlté. A varrás, amely 1930 táján országosan jellegzetessé tette a községet s mint hagyományos asszonyi foglalatosság szinte minden hajlékban élt, hozzájárulva a szűkös viszonyok közt is a családok megélhetéséhez — ma szakszerűsődve — menő iparágként próbál megőrizni valamit e különleges készség fényes múltjából. Hat évi munka, tanulás, töménytelen tapasztalat — távozásom után is odafűzőtt Kövesdhez. Mikor a második háború után először látogattam vissza, egyik régi matyó ismerősöm rám köszönt az utcán: hazajött, tanár úr? Valóban úgy éreztem, hazajöttem. 2. 6. osztályt jártam, akkor szólt a tanítóm, hogy nem akarok-e gimnáziumba menni. Kilencen voltunk testvérek, én az utolsó. Otthon beleegyeztek a bátyáim, segítettek nekem. Három napos tehetségkutató vizsga volt, hárman voltunk kövesdiek, vidékiek 30-an. Volt aki rendes tanuló lett, voltak ösztöndíjasok. Én ösztöndíjas