Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

lettem. Hivatalosan úgy nevezték, hogy Horthy Miklós ösztöndíjasok. A gimnáziumban a mezőkövesdi öregdiákok patronáltak: akik itt érettségiztek, akik középhivatalnokok, vagy tanárok lettek. Váraljai Gyula községi hivatalnok volt az én közvetlen patrónusom. Ha valamire szükségem volt, mindig hozzá mentem. Kétszer ebédeltem náluk, de nagyon rosszul éreztem magam, én nem tudtam késsel-villával enni. Többször nem is mentem el. Az egyik bátyám vett magának egy mandolint, megtanult rajta játszani, akkor 6 éves voltam, úgyhogy VI.-VII.-es gimnazista koromban jártam bálba, eljegyzésekre muzsikálni — hárman összeálltunk. így már nem szorultam az öregdiákok segítségére. Egyetemista koromban is hazajártam egy-egy jó lakodalomra játszani. 30 éves koromig zenéltem. De a latint és a matekot nem tudtam igazán jól, le is romlottam. Nem voltam olyan tehetséges. Volt néhány rossz élményem a gimnáziumban — elsős gimnazista voltam 1943 november 15-én történt, vettem egy sósperecet, mikor a tanár bejött, akkor nyeltem le az utolsó falatot, de a matematika tanár arról volt nevezetes, hogy még el se kezdtek csengetni, ő már jött az órára. Beírta az ellenőrzőmbe, hogy az órán ettem. Apám egy kést vett fel, és azt mondta, hogy megöl, ha kirúgnak a gimnáziumból. Olyan tájékozatlan volt. Attól kezdve nem mutattam meg az ellenőrzőmet otthon, én aláírtam édesapám nevét, nem volt nehéz aláhamisítani, apámnak csak három elemije volt. Át akartam menni az egri Líceumba zenét tanulni, fel is vettek, de a kollégiumot nem kaptam meg, így nem járhattam, folytattam a gimnáziumot. Apám, anyám a summásságon ismerkedett meg, egy csoportban dolgoztak. Mind a ketten elvesztették a házastársukat, 1914 őszén összeházasodtak. A legidősebb bátyám 1915-ben született, apám katona lett és csak 1921-ben szerelt le. Anyám nagyon szép asszony volt, kérték, de ő megvárta apámat. Több testvérem volt, de öten maradtunk életben. Apám summás volt, majd éves cseléd, szóga lett Nagy Murányi Miskánál. Anyám is eljárt hozzájuk, főleg cséplés idején, náluk három napig járt a gép. Anyám főzött, később sokszor lakodalmakba is elment gazdasszonykodni.