Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

Bedeszkázták a házak kapuját. S aki itt maradt, az utcán kezdte árvának érezni magát. Valamit átélt abból, mit jelent ez a félévenként megismétlődő otthontalanság. Ez volt a másik Mezőkövesd, az érem másik oldala. Jött azután az ősz meg a tél, amikor ismét itthon lehettek. Nyári készletükből éltek, mert ekkor itt már nem tudtak dolgozni. Kövesdnek nem volt gyára, nem volt nagybirtok sem. De Kövesd a nagybirtokok karéjában helyezkedett el, amelyek a maguk üzemszervezetében éltek. Ennek következtében Kövesden töménytelen emberi energia, emberi remény pazarlódott el. Az a kép, amikor ott, a patak hídja táján, téli időben Összegyülekeztek az életerős, munkabíró emberek, tehetetlenül töltve a napokat, rágták a magot, a napraforgó, a tányérvirág magvát tétlenül — a kép oly nyomasztó volt, hogy nem lehetett elfelejteni! Az embernek előbb vagy utóbb rá kellett eszmélnie a létért való helyi küzdelem tényeire. Irodalmi tanulmányaim sorába mind sűrűbben iktatódtak kövesdi gondokról szóló felmérések, diákszociográfiák, a paraszti műveltség színképéről készült vázlatok. Hadd mondjam el! Mezőkövesden külön iskolatípust kellett kialakítani általános iskolás korú, iskolaköteles gyerekek részére. Ezeket is elvitték ugyanis a szülők summásságba, mert kire is hagyták volna? Ezek részére tehát létrejött itt a summásiskola, mint állami intézmény, Kövesdre jellemző típus. Ha jól emlékszem, mindenszentektől húsvétig folyt a tanítás. De aki korábban szegődött ennél is, bizonyítványt nem kaphatott. Jogos kérdés: volt-e, maradt-e itt valami ami ezek után még az embereket büszkévé tehette, arra eszmélhettek, hogy ez az Ő világuk szegényességében is érték, otthonukhoz érdemes tapadni, ezért még áldozatot hozni is érdemes? Válaszolni erre nem könnyű feladat. A népművészet ha akartuk, ha nem az iskolában jelen volt mindenütt, otthon, utcán egyaránt. Mélyen sajnálom a mai napig, hogy ebből mennyi érték ment veszendőbe. Akkoriban még a gyerekek otthonát körülvette a himző asszonyok munkája; ezzel pedig vele járt, hogy ők maguk legalább is az előrajzolás fokára eljutottak, mondhatnám kevés kivétellel bravúros rajzkészségre tettek szert. Matyó ornamentikával berajzolni egy rajzlapot, vagy csak egy levelezőlapot: ügyesebb óvodás korú gyerekek is megcsinálták, s olyan könnyedséggel, hogy az ember szeme-szája