Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

takarékpénztári igazgató (jeles gazdasági szakember, Bernát Koméi), végül Kis Istvánnal ketten tanáruk. A gyakorlati lehetőségeket kerestük a válságossá vált „cifra nyomorúság", a szép színes kövesdi életforma hátterében meghúzódó nyomor felszámolására. Beszélgetéseink eredménye volt a híres memorandum, amelyet Kis István valamelyik főherceg, talán József főherceg jelenlétében adott át a megye főispánjának 1935-ben egy szép májusi vasárnapon, mikor ezek Kövesdre látogatták. A memorandum a Kövesdet övező Coburg hitbizomány kisajátítását s részben kisbirtokokká, részben szövetkezeti gazdasággá alakítását javasolta a matyóság számára. Késő éjszakába nyúlóan, gonddal, tárgyszerűen Bernát Kornél társaságában ketten szövegeztük meg a memorandumot, feleségem legépelte a kora reggeli órákban, miután még Bayer Róbert javaslatai szerint igazítottam rajta valamit. S Bernát vitte el a Balázs-nyomdába, hogy még a délelőtt készen legyen. A kisfüzet megvan a Néprajzi Múzeum Könyvtárában; sokat persze nem érhettünk el vele. A főszolgabíró, aki a helyzet ismeretében egy követ fújt velük, megsúgta, hogy nyomoztak egy kevéssé Kis István után, akit azonban emberi tisztasága és papi hivatása politikailag minden gyanútól megvédett. De valami azért történt. Az újságok által a memorandumban feltárt helyzetkép országosan ismertté vált. S valamit tenni kellett! A memorandum egyik pontja javasolta egy gazdasági szakiskola létesítését, hogy a szűk határok közt legalább jövedelmezőbb gazdálkodási mód bontakozhasson ki. S legalább ez valóra vált! Egyébként is sűrűn forgattuk tollúnkat Kövesd ügyeiről legjobb akkori folyóirataink számára. írásaim hozták el Kövesdre Szabó Zoltánt; akkor már fiatal házas voltam, a Rózsa utcában laktunk, volt tardi tanítványaim voltak segítői tardi szociográfiai felmérő munkájában. Szólnom kellene további, még nem említett kollégáimról is. Emlékük eleven tanítványaink szívében ma is, amikorra már magam maradtam közülük. Hivatásuknak éltek e roppant nagy faluban, és sokkal színvonalasabb módon, mint bármely hivatalnok, akár a járásbíróság vagy a főszolgabíróság köréből. Ezt a kollégium, vagy akkori nevén konviktus tette lehetővé, ahol két-két délután felügyelő tanárként, az osztályfőnökök pedig mint osztályuk naponkénti kikérdezői foglalkoztak a konviktorokkal. Miskolc és Eger közt más középiskola