Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

akkor nem volt, e széles körzetből vette fel a kollégium bennlakónak a diákokat. Társulati intézmény volt, a Szegény Tanulók Segítő Egyesülete tartotta fenn. Fenntartását nagyrészt kövesdiek adományai és a konviktorok önköltségnél alig magasabb díja biztosította és bizonyos egyházi segítség. Ez elsősorban személyi jellegű volt, igazgatását a hittanár látta el — akkor egymásután sorban Péczeli Imre, majd Tobákos Péter, végül dr. Kis István -, a háztartási feladatokat a soproni apácarend tagjai végezték. A diákok sorában természetesen nemcsak katolikusok voltak; aminthogy a fenntartó Társulat is sokat köszönhetett nemcsak protestáns, hanem zsidó tagjainak, így a különösen bőkezű Balázs könyvkereskedőnek és családjának. De mindez nem lett volna elegendő, ha ki nem alakul az intézménynek bizonyos fokig önellátó saját gazdálkodása. Ennek megalapozója Szentgyörgyi József volt, a konviktus első hittanárigazgatója 1925 táján, kibontója pedig az iskolaigazgatója, egyben a konviktus gazdasági ügyintézője. Az iskola tanárainak így szerény, de akkor sokat jelentő mellékkeresetben lehetett része. Sláger volt akkor: „havi kétszáz pengő fix-szel". Helyettes tanárként 145 pengő volt a fizetésem, s ehhez a kollégiumtól — a teljes ellátáson kívül — 64 pengőt kaptam. Minden más tisztviselői státusnál jobb helyzetben voltunk, és teljesen tanári munkánknak élhettünk. S ami nem kevésbé fontos: könyveket, folyóiratokat vehettünk, külföldi tanulmányutakra vállalkozhattunk. Lukács Gáspár magyar—német szakos volt, helyettes tanár, de nyárra Dijonba ment, Franciaországba, nyelvtanfolyamra s kövesdi tanárként szerzett francia tanári diplomát az előbbiek mellé. Magam irodalomtörténész lévén, nyaranként néhány héten át — részben szerény ösztöndíjjal — bécsi, berlini könyvtárakban dolgoztam, mint az ottani Collegium Hungaricumok tagja. Doktorátust is Mezőkövesdről szereztem. Kövesden a vasárnaponkénti mozi s alkalmilag vándor-színtársulatokon kívül a szórakozás egyetlen lehetősége a társaséletre, olvasásra, rádióra korlátozódott. így majdnem minden kollégám, aki Kövesden maradt, felépítette a maga kis családi házát vagy egy kis matyó házat vett és azt ,/komfortosította", mint ma mondják. Persze nem egy, nem két év alatt, de 10—15 évi takarékossággal. Ez pedig bizonyos függetlenséget jelentett. Még hatóságokkal szemben is! Van ennek