Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

magát Bayer Róbertet is szerettük volna, hogy fesztelenül bontakozzanak ki, nyilatkozzanak meg az emberek. Még valamit! Ez a fogalom „értelmiség" ma beskatulyázott; mintha társadalmi osztályt vagy réteget jelentene. Mi akkor Kövesden másként láttuk. Ugy véltük, nem mindenki, aki egyetemre járt, vagy palotában született, tartozik az értelmiség fogalmi körébe. Viszont igen értelmes matyó emberekkel találkoztunk, földművesekkel, summásokkal, de az iparosok, kereskedők közül is számossal, akik értelmességben túltettek diplomás kortársukon. így látták ezt orvosok, ügyvédek, gazdasági szakemberek is. A fiatalok felkészültsége, pedig számos esetben meghaladta a pályájukon jóval előbbre tartókét. A nők sorában is volt sok önálló gondolkodású személyiség, fiatal feleségek, tanítónők, tanárnők és egyéb hivatásúak, másféle végzettségűek. Ezt az ifjú, sokszínű tábort, amelyben feloldódnak az osztályhelyzetből adódó különbségek, ültettük be egy szobába szabad akadémiai vitafórumként. Hivatkozik Szabó Zoltán erre is a Cifra nyomorúság c. művében. Wolfinau tanár úr egy alkalommal előadást tartott a múlt század végének egyik jeles francia regényírójáról, akit nagyon szeretett, Paul Bourget-ról. Különböző regényeit ismertette, amelyekben az író egyes társadalmi problémákat kiélezetten mutat be. S mi történt? Az egyik jelenlévő matyó barátunk fakereskedő, jelentkezik és elmondja, olvasta Bourget Állomásról állomásra c. könyvét (francia cime L'étape). Szíven ütötte, hogy ez az író úgy látja, a társadalmi emelkedés útja lépcsőfokról lépcsőfokra vezet, és nincsenek ugrások, ő másképpen képzeli. . . Rendkívül érdekes, hasonló élményeink voltak, bár a beszélgetés nehezen indult. A havonkénti akadémiák mindenesetre a második világháborúig folytatódtak. A hasonló mozgalmak főmozgatója Kis Pista volt, később teológiai tanár, Teleki Pál idején Borsod megye szociális felügyelője, 45 után pedig nemzetgyűlési képviselő, míg néhány hónap múltán, felmérve helyzetét, le nem köszönt, s attól fogva kizárólag lelkipásztori hivatásának élt. De 1935-ben összehozta a tréfásan agytrösztnek nevezett kis férfitársaságot. Olyanokból, akiknek a Mezőkövesd népére nehezedő roppant nincstelenség különösen szívügye volt. Orvosok (köztük főként a kövesdi tűdőgondozást, „egészségügyi mintajárást" megszervező Dr. Balek Tibor), egy gyógyszerész, egy