Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

Ábel a rengetegben c. regényt. Első fejezetét olvastam fel, ahol az édesapa az erdőből hozza a kisfiának az élve elfogott nyulat; a kisfiú megneszeli a dolgokat és székely módon apa és fiú kölcsönösen megjátszák mintha nem tudnák, mi van a tarisznyában! Bejött Bayer Róbert is, hallgatta együtt a fiatalokkal. Azután Koós Károly István királyából következett egy balladás részlet, meg ismét Tamási Áronnak a Szűzmáriás Királyfíá-ból, ott is van hasonló megrázó jelent, a sötétben párbajt vív két székely legény, szinte versszerűen megkomponálva. Mindez nem személyes érdem. Volt az iskola tanáraiban akkoriban vállalkozó kedv is. Ez utat tört a falak közül is. Sűrűn szerepeltünk közösségi alkalmakon, a Földműves Körben, jótékonycélú előadásokon, stb. Pecina tanár úrnak meg külön volt egy akkor már sokéves Népfőiskolája. Megvolt már mikor odakerültem, külön méltatta szerető barátom, Szabó Zoltán is, a Cifra nyomorúság cimű könyvében. A környezetünkben jelentkező modern problémák mintegy kijelölték a társadalmi-kulturális feladatokat, összehoztuk például az állástalan diplomás fiatalokat, akik oly reménytelenül töltötték az idejüket. Legföljebb alkalmi munkájuk akadt hébe-hóba. Minden hétfőn az esti órákra megkaptuk a cserkészotthont, meghívtuk őket egy kis kaszinózásra. Felkértük esetenként egyiküket, hogy a maga szakmája köréből egy-egy témáról tartson előadást. Valamelyikük pl. behozott egyszer egy drótnélküli leadó készüléket, amelyet maga szerkesztett; akkor a megfelelő szó a kapcsolatteremtésre ez volt, hogy „Quesoba lépni". Lenyűgöző élmény volt, ha valamely külföldi partnerrel jeleket válthattunk. Nagyobb szabású vállalkozás volt az un. „akadémia". Ezt Kis István nevű kollégánk, szervezte meg, aki 1934-ben került oda hittantanárnak. Az volt a célja, hogy a teljesen széthullott értelmiségi társaságot hozza össze havonként valamilyen értelmes feladat, jeles cél érdekében. A gimnázium tanári termében jöttek össze vagy ötven-hatvanan. A hangsúly a fiatalságra esett. Bayer Róberttel való megbeszélés alapján, ki is hagytuk a vezető beosztásúakat, magát Csepela apát urat is, akit egyébként tiszteltünk, mert nem röstellt nyaranként utána menni a summás csoportoknak, és ahol hibákat talált, komoly szóval hívni fel ezekre a földbirtokos figyelmét. Mégis őt is kihagytuk, de a járásbírósági elnököt is, a főszolgabírót is, sőt