Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

Szentistvánnak egyrészt, a másik oldalon pedig Egerlövőnek. Ez volt első találkozásom Kövesd szerkezetével. Térjünk azonban vissza az iskolára. Közli velem az igazgató az első napon, hogy az elsősöknek leszek az osztályfőnöke: tanítani fogok még a IV. és az V. osztályban is magyart. Az elsőben pedig természetesen magyart és németet. Reggel nyolc óra, első tanítási napom. Bemegyek az első osztályba. 72 diák fogad! Beírom az osztálykönyvet, idegen ember, városi ember vagyok. Mezőkövesden más fiúközépiskola pl. polgári nem volt. A lányok számára volt ott egy magánjellegű polgári leányiskola. A fiúk számára a gimnáziumon kívül semmi egyéb. Ezek a gyerekek kevés kivételt és a 20 kollégistát leszámítva, mind matyók. Ismerkednem kell, embernek kell lennem. Egymást is meg kell tanulnunk. Odaléptem az első pad első helyéhez, a diáknak kezemet nyújtottam és bemutatkoztam. Vártam, hogy az illető visszamutatkozzék. Utána jött a második, harmadik. Az egész első magyar óra azzal telt el, hogy a 72 gyerekkel kezet fogtam és a 72 gyereknek bemutatkoztam. Második óra német. Ugyanez - most német nyelven! De ez már nem volt olyan egyszerű. Ki kellett mondani a matyó gyereknek, aki tájnyelven beszélt, ezt, hogy „ich heisse" engem így hívnak - és utána be kellett mondani a nevét, de fordított sorrendben, úgy ahogy ezt a német kívánja. Hát erre ráment a második óra. De az volt az érzésem, hogy ez a helyes eljárás, hogy nem tanácsokat, útbaigazításokat közöltem, hanem emberi kapcsolatokat létesítettem. Tegyük hozzá európai formában. S meghozta a maga eredményét. Kialakult, valami rendkívül jó, a szokottnál bizalmasabb légkör és egyben viszony is a diákjaimmal. A IV. és V. osztályban természetesen már másként kezdtem. Ott már előbbre voltak diákjaim, inkább a tárgy vonzását kellett érzékeltetnem, a nyelvünk szépségét, az írói stílus esztétikumát; az ötödikeseknek megmutatni, hogy lehet bölcsen írni fiatalon is, úgy, hogy rendezzük gondolatainkat. Ott a retorikát tanítottuk. Stilisztika, retorika rendszerbe foglalva sokkal jobb elgondolás volt, mint olvasmányokhoz kapcsolódni, innen-onnan alkalomszerűen kapkodni össze a szempontokat. Itt rendbe sorakoztak a szükséges ismeretek, kezdve az egyszerű levél megírásától az ünnepi beszéd fölépítéséig, a különböző írásművekkel kapcsolatos írói feladatok.