Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Interjúk 1-20. sz

Ebből okosan és vonzó módon lehet kiindulni, igy érdeklődést lehet kelteni! Akkor is volt tanterv, el kellett készíteni a tanmenetet, de nem órákra, hanem egy-egy félévre bontva. A tanár úgy ment be, az órájára, hogy papíron rögzítette az órának a 10-12 féle teendőjét, programpontját s ezeket dolgozta fel. Ilyen szempontból adva volt bizonyos kötöttség, de volt megfelelő szabadságuk is. A tanár követhette azokat a régi, rendszeresen felépült, lényegre szorítkozó, világos tankönyveket, anélkül, hogy saját magával ellentmondásba került volna. A túlzó megkötöttségek pontosan akkor kezdődtek, amikor én a középiskolát elhagytam. Abban az időben a miskolci tankerületnek kitűnő gyakorlatipedagógus volt a főigazgatója: Rhóder Pál. Ö mondta nekem, jókor mégy el, nagyon kezd átalakulni a középiskola hivatallá. Ugyanő már egy évvel korábban is azt a tanácsot adta: nézd, ne tartsd magad nagyon az előírásokhoz! Kísérletezz! Elmondhatom, volt olyan kísérletem, amelyikre most is emlékeznek egykori tanítványaim. Egy szép napon, megfelelő kitervelés, kieszelés, kiagyalás alapján kiadtam a rendelkezést: no most a tízpercben összetoljátok a padokat, két-két padot szembe egymással. Még nem is kezdődött meg az óra, bementem és vittem magammal a diákcsoportok beosztását. Kétüléses padok voltak akkor Kövesden, most szembe kerültek tehát egymással négyen a diákjaim. Ugy osztottam be őket, hogy minden csoportban legyen lehetőleg egy jeles, vagy két erős, jó tanuló, és legyen a maradékból hármas, vagy ha még gyöngébb, hát olyan. Nagyjából azonos erőviszonyok alakultak ki. A hatodik gimnáziumban, (ez a mai második gimnáziumnak felel meg) magyar órán bevezetésül felolvastam Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban című, nem éppen könnyű versét, folyamatosan, de megfelelő tagolással. S ez volt a feladat: a munkaközösségek egyik fele, mondjuk 5 munkaközösség - azt igazolja a vers alapján, hogy optimista hangvételű a költemény és összegyűjti erre nézve a versből a bizonyítékokat. A másik 4-5 csoport viszont kísérelje meg azt állítani, hogy a vers pesszimistán hangolt, ehhez keresse a versben a bizonyítékokat. Aztán majd összemérjük az erőnket, egymással vitassuk meg a kérdést, hogyan is áll a mérleg. Nyilvánvaló a vers kizengése más: a reformkornak nagyszerű nekibuzdulása, hogy a vég