Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Dokumentumok 1-20. sz

Hát kedves leányaim! Édes jó menyecskék, anyák! Elő a tűvel mindnyájan! Ott legyen hamarosan minden újonnan készült lityán a kézzel, otthon hímzett pántlika, és ott legyen idővel minden szoknyán is. Higyjétek el, hogy évenként körülbelül 20.000 pengő marad meg Mezőkövesden, ha a cseh bolti vacak helyett saját kezetekkel hímzett pántlikát fogtok hordani! És ami nem utolsó, szebbek is lesztek és marad apáitoknak valami arra a bizonyos Batuzra is. És végül megmarad a matyó népviseletnek második és harmadik tényezője is: a tarkaság és a saját kezű hímzés a viseleten! No eddig csak a lityáról és szoknyáról volt szó! De fontos darabja a matyó népviseletnek a kötő is, amelyet itt nemszeretem módon surcnak mondanak. A múlt hóban múlt egy éve, hogy a Szent Imre iskola előtt ünnepi felvonulással kapcsolatosan megáldotta az apát úr a Szent Imre szobrot. Felvonult oda a zárdaiskola és a többi iskolák is. Amint elvonult előttem zárdaiskola több mint 600 leánynövendéke, mindig nagyobb és nagyobb rémület fogott el! Tudjátok miért? Mert számláltam! És a több mint hatszáz leány között mindössze 12, ismétlem tizenkettő leányon volt hímzett-matyó-surc, a többin fekete klottból való, sárga cérnával, gépen kivarrt cifrákkal díszített kötő éktelenkedett. Pedig vasárnap volt, a templomból jöttek. Szóvá tettem megfelelő helyen és volt is némi sikere a szónak, mert a következő vasárnap már kevesen jöttek ebben a svarcgelb kötőben az Isten házába. De azért most is él még ez a lehetetlen kötő, sőt már a legényeken is látni itt-ott ez a géppel varrott gyalázat. Hát értsétek meg kedveseim! Ha már megvan valakinek, használja el hétköznap, munkában, de a templomban, de ünnepnapon ne vegyétek fel, mert ez nem matyó, mert ez nem szép! Egyszerre támadt fel, mint a gomba! Egy hónap alatt volt kicsinek-nagynak! Mintha parancsszóra termett volna! Előjött, mintha a sátán hozta volna létre, hogy kiölje a matyóság legszebb tehetségét: a rajzolni, írni tudást és a hímzési készségét! Mert a sure, a hímzett sure az, amelynek rajza, hímzése a matyó népművészetnek a legtermészetesebb megőrzője. Félre tehát ezzel a gépen varrott micsodával és elő ismét mindenkor a kézzel hímzett matyó surccal, amely egyik fontos eszköze annak, hogy megmaradjon a matyóság Isten adta készsége, népművészete és ezzel az a kis darabka kenyere is, amelyet az a