Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Dokumentumok 1-20. sz

Kedves testvéreim! Nem az én feladatom, hogy bővebben indokoljam, miért kell megtartanotok a régi matyó népviseletet. Megindokolja azt majd a nála megszokott lelkesedéssel és nálamnál minden bizonnyal szívhezszólóbban a titeket annyira szerető főtisztelendő Páter úr! Nekem itt most más feladatom van! Előre is kimondom, hogy nagyon nehéz feladatot szabott ki nekem a főtisztelendő úr! Bizony nehezet! Az volna a feladatom ugyanis, hogy arról beszéljek nektek, miképpen lehetne káposztával jóllakatni a kecskét, de úgy, hogy a káposzta is megmaradjon! Vagyis egyszerűbben és világosan szólva: Miképpen lehetne olcsóbbá tenni a matyó népviseletet, de azért maradjanak meg ezentúl is a matyó-leányok, a matyó-menyecskékasszonyok a régi szép matyó-leányok, matyó-menyecskék, akikre nemcsak bámulni jön a világ, hanem egy kis pénzmagot is csurrant a szomjas matyóföldre a jövőben is. Egy, különben a nép irányában igen jóindulatú, mezőkövesdi úr a napokban, amikor olvasta az újságban, hogy a mára hirdetett gyűlésen a matyó népviselete, illetve a matyó divat változásairól is akarunk beszélni, azt mondotta nekem, hogy ne avatkozzunk bele egyáltalában a népviselet ügyébe, mert amint a változások lehetőségéről beszélni kezdünk a népnek, az majd maga megkezdi a változtatásokat és elhagyja teljesen eddigi viseletét és városi viganót vesz fel. Hát én megkíséreltem az illető úr felvilágosítását arra vonatkozólag, hogy hiszen nekünk ezekkel az előadásokkal éppen az a célunk, hogy a népet a viseletének megőrzésére buzdítsuk, arra, hogy ne változtassa meg a maga eredeti viseletét alapvonásaiban, ne változtasson viseletén a nép úgy, amint ezt a legutóbbi időkben megkezdte, mert ezek a legújabb változások nagyon alkalmasak arra, hogy a matyó nép hamarosan teljesen kivetkőzik a maga külső jellegzetességéből. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a viselet, legyen az városi, legyen az úri viselet, vagy népviselet, nem rögzíthető meg valamely teljesen állandó formában. A viselet formája, vagy ahogyan rendesen nevezni szokták, a divat, élő valami, amit ebben az életben, fejlődésében megállítani nem csak nem lehet, de nem is szabad. - Amint alig is