Molnár Mária: Néprajzi Közlemények 31. évfolyam - A gimnázium szerepe egy paraszti közösség társadalmi mozgásában (Budapest, 1989)

Dokumentumok 1-20. sz

van külsőleg két teljesen egyenlő ember, úgy bensőleg, lelkileg, természetben is különbözünk egymástól. - Különbözünk ízlésben is! Nekem ez tetszik, neked az; Marisnak ez, Panninak az, és Borisnak emez! - Mi tehát sem ennek az egyéni ízlésnek, sem a tömegízlésnek nem akarunk mereven útjába állani. - Változzék csak továbbra is a mezőkövesdiek divatja, mert hiszen, amint mondottam, a divat élő valami, és az életnek útját állni nem szabad! De legyenek ezek a változások okosak és maradjon a mezőkövesdiek divatja változása, fejlődése mellett is mindig mezőkövesdi, mindig matyó! Hát mik azok a jellegzetességek, amelyek a mezőkövesdi népviseletnek lényegét alkotják s amelyek elhagyásával a ti gúnyátok megszűnnék mezőkövesdi, megszűnnék matyó lenni. Három ilyen tényezője van a matyónépviseletnek, amelyek megadják a népviselet eredetiségét, sajátos jellegét, amely három tényező bármelyikének elhagyásával megszűnik ez a népviselet matyó lenni. Ezek a következők: Az egyik bizonyos ruhadarabok jellegzetes formája, a másik a viselet dúskálása a színekben, azaz tarkasága, a harmadik pedig a ruházatnál díszítésül alkalmazott sajátos jellegű és sajátkezű kézihímzés. Beszéljünk legelőször a jellegzetes ruhadarabokról. Ezek a leányoknál és asszonyoknál: a színes anyagból való höndörgős, pántlikával körülfogott, sűrűn rakott szoknya alul színes szőrzsinórral; azután a derékban szintén színes pántlikával körülövezett litya, melyet én inkább a régebben szokásos „testhezállónak" neveznék el; azután a surcnak nevezett hímzett kötő; a most csak télen hordott rojtos vállkendő; továbbá csak a leányoknál a farmatring és a hajszalag, a menyecskéknél, asszonyoknál a tok, a színes sátoroskendő, a most már kiveszőben lévő, de régebben állandó hétköznapi és ünnepdélutáni csavarintós rojtos fejkendő. Nos lássuk, mit lehet ezeken változtatni? Hát ezek a ruhadarabok annyira jellegzetes hozzátartozói a matyó népviseletnek, hogy azokat elhagyni, de még főalakjukban megváltoztatni nem szabad! Eléggé sajnálom, hogy a legkomolyabb matyó ruhadarab, az úgynevezett bőkötő ártatlanul áldozata lett egy nagyon szép és hasznosan sikeres nagyszerű mozgalomnak, a ragyogónak nevezett métely ki pusztításának! De hát úgy látszik, nagy eredmények áldozatok nélkül nincsenek! Szóval az előbb