Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Népi írásbeliség - kéziratos füzetek - A kéziratos füzetek csoportjai

dés nehézségeit, a gazdálkodás és mindennapi élet megszervezésének gondjait (iskola, egészségügy, szolgáltatások megindulása). A politikailag is nyugtalan, bizonytalan évek légkörét számos konkrét példán láttatja (tsz-szervezés, agitációk, perek, személyes ellentétek). Az író és az általa megismert emberek számára megtartó erő a család és a munka volt, a közéleti szerepléstől visszavonulnak. Lőrincz Imre esetében ez a háttérbe vonulás véglegesedik leánya halálával, s ez az életrajz lezárása is valójában. Az 1956-83 közötti időszakról keveset és vázlatosan ír. Tényszerűen közli az 1956-os események helyi hatását, a tsz felbomlását, majd az újjászervezés körülményeit. Ugyanilyen vázlatos áttekintést ad családja sorsának alakulásáról és saját sikereiről, amelyeket faragásaival ért el. A könyv természetes tagolását az életkor adja, illetve szabja meg : egyes emlékei gyermekkorából, mások cselédsége, brassói inasévek idejéből valók ; a többit pedig a felnőtt férfi sorsát, küzdelmeit illusztráló események képezik. Ugyanezt a szüzsét találjuk - fő vonalakban - a többi önéletírásban is, csak az epizódok különböznek, ki-ki a maga számára fontosabbat, maradandóbb eseményt részletezte. Az eseményeket szigorú kronologikus rendbe szedik. Múlt és jelen idő (az események értékelésénél), egyéni és közösségi történet egymás mellett futnak. Az események megítélése, értékelése azonos előjelű az írásokban : a történelemnek kiszolgáltatott emberek igazságkereső szándéka és kérdései fogalmazódnak meg bennük, a kételyek, s a közös akarat, hogy választott sorsuknak megfelelően „magyarok" lehessenek új hazájukban. Furcsa ellentmondás, hogy ezt éppen másságuk hangsúlyozásával akarják elérni. Az egyéni alkotások vázlatosan ismertetett csoportjában kiemelkedő jelentőségűek Gáspár Simon Antal munkái.