Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Jegyzetek

népénektár és egy 1879-ben Egerben kiadott Temetőkönyv (Funebralis). Népszerű imakönyv lehetett a század elejéről származó Orgonavirág. Virrasztókban is énekeltek belőle. Andrásfalván is közismert lehetett, mivel László Márton könyvében több valószínűleg innen átvett éneket találhatunk (összesen 14). A szövegek átvételénél azt az eljárást tapasztalhatjuk, mint a Cantionale esetében: 1-2 más énekből való versszakkal toldja meg az eredetit. Pl.: „Megfizettem már én bűneimnek zsoldját" (210-211. oldal) kezdetű ének negyedik versszaka : „Oh adj Uram örök nyugodalmat neki örök világoság fényeskegyék neki hogy trónusod körül ő udvarolhason s tégedet áldhason..." Ez a közismert „Ments meg engem Uram" kezdetű halotti ének utolsó versszaka. Néhány toldás a kántorbúcsúztatók szövegeihez hasonlít. Pl. : a „Neked éltem édes Jézus" kezdetű ének 4-5. versszaka (117-119. oldal): „Fogagyátok üdvözlésem, oh ti kedvesek kereszt apák s keresztanyák.Isten veletek éretem ne sírjatok mert már Menyben vigadok... Most megválók titöletek, édes szülőim mesze útra menyek inet. jó növelőim értem ne bánkogyatok. mert jó hejre atatok." Előfordul, hogy a refrént kölcsönzi más énekből. Az „Oh szomorú gyászos napom" kezdetű ének (11-16. oldal) refrénje „Istenem, Istenem, ki voltál mindenem/Könyörülj az én lelkemen" - eredetileg a „Jézusomnak kegyelméből" c. énekben szerepel (101-104. oldal).