Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Jegyzetek

SZENDREI-DOBSZAI-RAJECZKY : XVI-XVII. századi dallamaink a népi emlékezetben c. kiadványban 45 olyan dallamot közölnek, amelyet a bukovinaiak között jegyeztek le. Ebből 18 szöveg LÁSZLÓ Márton könyvében is megtalálható. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a László Márton által leírt virrasztóénekek egyharmada XVII. századi eredetű. Az 1932-es Halottaskönyv szövegeit összehasonlítva a Cantionale énekeivel azt tapasztaljuk, hogy László Márton általában rövidebb alakban írta le az énekeket. Néhány esetben, az eredetiben nem található versszakokat illesztett a szövegekhez, amelyeket más énekekből vett át. Ettől eltekintve - a kötött forma miatt is - kevés a változtatás, egy-egy sor vagy szóhasználatbeli eltérést találhatunk : Pl.: - Kájoni: Kívánkozik lelkem teveled lakozni László M.: Az én lelkem uram nálad kivan lenni - Kájoni : És keserűségből kérlek üresedjél László M.: Isten rendelésén igy meg elégedjél - Kájoni: Ránk jövendő dög-haláltól László M.: Én azt mondom az haláltól - Kájoni: Bennetek el hadlak édes nevelőim László M.: Tüktököt elhagylak édes nevelőim Ezek a különbségek adódhatnak abból, hogy emlékezetből írta le az énekeket, másrészt a változtatások mutatják azt is, hogy a szerző a közösség számára érthetőbb megfogalmazásra törekedett, a kifejezések így az élő beszédhez igazodnak. Ezt bizonyítja a szövegek helyesírása, s a sok tájnyelvi szó jelenléte (ismerőim - üsmerőseim, megismertem-megüsmertem, magad-magadat, házacska-házocska, ti is -tüjes stb.). A Cantionale mellett forrásként még előkerültek a századfordulón kiadott különböző énekgyűjtemények, imakönyvek és ponyvák : az Orgonavirág, Orgona hangok, Egyházi