Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Jegyzetek

54. EA 32/84. - saját gyűjtés, Érd, 1983. 55. EA 31/83. - saját gyűjtés, Érd, 1983. 56. EA 14/83. - saját gyűjtés, Kisdorog, 1982. 57. EA 67/84. - saját gyűjtés, Kéty, 1984. 58. Uo. 59. Uo. 60. Uo. 61. EA 13083. ltsz. 62. EA 7181. ltsz. 63. EA 7401, 7799, 12045, 19873, 19874, 45/83, P. 104/83. ld. erről DÉGH Linda, 1955, 1960; KOVÁCS Ágnes, 1984. 64. Ld. még FÁBIÁN Margit, 1985. 65. „Szép beszédeket (mese) tudott mondani, üsmerte a történetet." - ak.: N. A. (70 é.), Hőgyész, 1972. 66. DÉGH Linda: Kakasdi népmesék II. kötetének bevezetőjében felhívja a figyelmet László Márton egyéniségére, s egyik halottaskönyvéből részleteket is közöl, a prózai szövegek közül. 67. 104/83. - FÁBIÁN Margit gyűjtése, Érd, 1983. 68. KEREKES Józsefné tulajdona; 69. EA 7799. - DÉGH Linda gyűjtése, Kakasd, 1954. 70. Jordáki család tulajdona, töredékes példány. 71. Bukovinában a halottat 48 órán belül nem temethették el. így gyakran két éjszaka is virrasztottak a halott mellett. Elsősorban a családtagok, rokonok, ismerősök, szomszédok jelentek meg a virrasztóban, de bárki elmehetett hívás nélkül. Sokszor még a gyerekeket is elvitték. A virrasztás szürkületkor kezdődött, s reggelig, a hajnali harangszóig tartott. A virrasztók folyamatosan érkeztek. Először a ravatalhoz mentek, a halott lábánál letérdeltek,