Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Népi írásbeliség - kéziratos füzetek - A kéziratos füzetek csoportjai

A visszaemlékezések, mondanivalójuk hitelesítésére sok dokumentumot (okirat, újság, levél, fénykép) mutatnak be. Az önéletírások is a befejezett múltat tárják fel, meghatározott pontról tekintve vissza az átélt s utólag összefoglalt és értékelt eseményekre. A szerzők egyes szám első személyben elsősorban saját életükről, legfontosabb élményeikről számolnak be, egyúttal önigazolást is keresve az írásban. A kiváltó okok eltérőek. Lőrincz Imrét pl. egyéni tragédiája készteti arra, hogy megírja élete hiteles történetét, így próbál megkapaszkodni, megnyugvást találni:

86 „1954. október 21. Ezt a könyvemet életemnek ötvenedik esztendejében írom. A legfájdalmasabb életkorom esztendeje. 17 éves Eti leányom halála, keserves kínszenvedése késztet arra, hogy ezt a könyvet megírjam emlékül az utókornak. Ez a könyv csak az én önéletrajzom és családom főbb eseményei vannak beleírva. Ha majd egyszer olvasni fogja valaki és hibásan írtam volna, elnézést kérek, mert én író nem vagyok, magasabb iskolát nem végeztem. Csak egyszerű, magamtól kitalált szavak szerint akarom vázolni - szóval írni - önéletrajzom és családom főbb eseményeit. Erre kérem a jó Isten segítségét, hogy tisztán, érthetően megírhassam. Életemben mindig a szerénységet szerettem, nagyravágyás nem volt bennem, nem törődtem azzal, hogy másnak van és nekem nincs. Mindig megelégedett voltam, annyival elégedtem meg, amennyi volt. Mindig jókedvű szerettem lenni és másokat is vigasztalni. Ha valami anyagi kár ért, nem szoktam azon búsulni, ha pedig szerencse, akkor sem szoktam tul örvendezni. Mindenféle baj ha ért, békében el szoktam tűrni és nem zúgolódtam azok miatt. De most a leányom halála olyan fájdalmas sebet ütött rajtam, szinte elviselhetetlen. Nincs sehol megnyugvásom nem tartom az életet örömnek, elvesztettem minden