Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Népi írásbeliség - kéziratos füzetek - A kéziratos füzetek csoportjai

Bukovina úgy áll a mai öregek előtt, mint valami tündérország. Halban bővelkedő folyammá dagad a kis folyócska (Szucsáva), dús talajjá a szegényes, szűkös földterület, meleg, barátságos palotákká a kis faházak; még a levegő meg a víz is különb volt ott, mint bárhol a világon. (Jó példa erre Bíró István: Sorsunk feljegyzése című írása, amelyet már idéztünk.)

84 Mindezt a II. világháború előtti viszonylagos nyugalomra való visszaemlékezés teszi, hiszen az élet - akkor is, ott is - nehéz és keserves volt. De tudták, hogy mikor, mit és hogyan döntsenek. A Dunántúlon, viszonylagos egyensúlyuk, biztonságuk megteremtéséig nagyon sok ellentmondó tapasztalatot szereztek a tágabb világ dolgairól s környezetük hozzájuk való viszonyáról. Nem véletlen, hogy sok hasonló vallomást hallunk s olvashatunk az írásokban is, mint az itt következő : „Az életembe, hogy mi minden történt, azt hosszú volna elmondani, de azt mondhatom, hogy a jóból nekem igen kicsi jutott. Nem mondhatok semmi örömet, csak bánat és kesergés életem javarésze. .. .Amikor kijöttünk Magyarországra, akkor elmaradt minden, egyik bánat jött a másik után. Kilenced magamval jöttem, nem volt sok élvezet a világban."

8S Leegyszerűsítés, torzítás, túlzás-beszűkítés, hamisítás - mind olyan mozzanatok, amelyek az emlékezet korlátaira is utalnak. De nem kérdőjelezik meg egészében e vallomások igazságtartalmát. Ezt az életérzést indokolja, hogy 1945 után értetlenül álltak a változások sodrában. A régi közösségi normák, szabályok amelyek az egyén életét is irányították - nem adtak elégséges válaszokat a kor kihívásaira. Mégis, a korábbi értékrendszer érvényességét vitték tovább, megőrizve belőle amit lehetett a megkapaszkodáshoz. Ezt az életérzést így fogalmazzák meg ma is: „Mi magunkkal hoztuk a szokást, hogy egyik a másért legyünk."