Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Népi írásbeliség - kéziratos füzetek - Irodalmi műveltség és népi írásbeliség

Legélőbb ebben a hagyományanyagban, ami saját sorsukra vonatkozik. Kerek, szépen formált történetekben emlékeznek vissza bukovinai életük eseményeire, a kivándorlásokra, a moduvázásra, bácskai áttelepítésükre és az ezt követő menekülésre. A dunántúli letelepítésről, s a kezdeti évekről, itteni életük emlékeiről nem szívesen beszélnek idegennek, inkább csak maguk között - vendégeskedések, rokonlátogatások, esti beszélgetések során. Ma is szívesen olvasnak történeti munkákat, elveszett könyveiket igyekeznek újra beszerezni, számontartják a krónikaírókat. A kis családi irattárakban őrzik hivatalos irataik mellett a régi fényképeket, az emlékezetből összeállított falu-névsorokat, régi és újabb énekesfüzeteket, levelezésüket a külföldön élő rokonokkal. Irodalmi műveltség és népi írásbeliség A XIX-XX. század folyamán megnő az ún. népi kéziratos könyvek száma. A nyomdai kiadványok nem szorították ki, hanem anyagukkal bővítették ezeket a kéziratokat. „A nyomtatott könyvek, ponyva füzetek lehetővé tették, hogy bárki egybegyűjtse, egy füzetbe összeírja azokat a verseket, amelyek érdeklődésének megfeleltek. Emellett a szóhagyományban élő közkedvelt dalokat, énekeket vagy különböző alkalomra szóló hagyományos verseket is összeírták."

42 A kéziratok értékeléséhez tehát fontos megismerni, hogy az adott közösség milyen irodalmi műveltséggel bír, milyen olvasmányok forogtak közkézen, s lemérhető-e hatásuk a népi írásbeliségre.

44 A bukovinai székelyek műveltségéről szólva ismételten utalnunk kell történeti fejlődésükre. A székelység régi, kiváltságos jogállapotának következménye volt a viszonylag magas irodalmi műveltség, s ennek beleivódá-