Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Népi írásbeliség - kéziratos füzetek - Történeti tudat és műveltség

holtbiztosán levezeti származását, s erről írást készít, családfát rajzol.

39 Olyan is akad, aki manapság deríti fel a rokoni szálakat turista utazások alkalmával.

40 A harmadik említett forrás ma már szintén néphagyománnyá formálódott. Bukovinában önálló magyar egyház volt mindegyik faluban és egyházi iskolázás. A letelepítéssel egy időben csíki tanító kerül Istensegítsre, Hadikfalvára. A többi községben a deákok (kántor, templomi előénekes) tanították a gyermekeket írni, olvasni.

41 Az iskolákban a tanítás nyelve magyar, 1920-tól román (kivétel az andrásfalvi református iskola). A magyar közművelődésben legnagyobb szerepük a papoknak, magyar tanítóknak, laikus kántoroknak volt. Az egyház hivatalosan is igyekezett az erdélyi magyarsággal való kapcsolatot egyre szorosabbra fűzni.

42 A tanítók sokat meséltek és olvastak a magyar és székely történetről iskolában és iskolán kívül egyaránt. A papok, tanítók, kántorok a falvak fontos köztiszteletben álló emberei, akiket még a Halottaskönybe (s majd mindegyik krónikába) is feljegyeznek. Ma is számontartják őket - különösen a soraikból kikerülő értelmiségieket -, akik kölcsönadtak történeti olvasmányokat, regényeket, ponyvákat, mesekönyveket, iskolakönyveket. Ennek jelentősége 1920 után megnövekedett. Sokan hozatnak maguknak Magyarországról, Erdélyből vallásos és történeti olvasmányokat. E kétféle hatás : a hagyomány és a történelmi olvasmány együttesen adta a bukovinaiak történeti ismeretét. Olvasmányaik hatására körükben is igény és törekvés születik múltjuk megörökítésére, melynek eredményeit mutatják az általuk írt és terjesztett kéziratos füzetek. Beszélgetések során az idősebb nemzedék tagjaitól nemcsak a keservesek, bujdosóénekek, balladák stb. egész sorát gyűjthetjük össze, de a magyar és székely történetre vonatkozó történeti elbeszéléseket is.