Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

A bukovinai székelyekről - Kutatástörténeti áttekintés

1940-ben, még a telepítés megkezdése előtt Ortutay Gyula hívja fel a figyelmet néprajzi kutatásuk fontosságára, az akkori Magyarságtudományi Intézethez írt előterjesztésében. E memorandumában Ortutay a feladatot kettősnek látja: 1. az áttelepített bukovinai székelyek művelődési formájának rögzítése még társadalmi és kulturális bekapcsolódásának folyamata előtt; 2. a kulturális kiegyenlítődés-változás folyamatának, törvényszerű formáinak állandó, évről-évre való figyelemmel kísérése és megörökítése.

14 E módszeres kutatásra azonban csak részben került sor - a Táj és Népkutató Táborok munkájában. Az ekkor végzett felmérések, adatgyűjtések anyaga - bár töredékesen - a Néprajzi Múzeum Adattárában található, s még feldolgozásra vár.

15 Dunántúli letelepítésük után, 1947-49-ben folytatódik körükben - Ortutay ismételt felhívására - a néprajzi gyűjtőmunka, amelynek eredményeként gazdag anyag gyűlt össze, s olyan kitűnő munkák, feldolgozások készültek el, mint Belényessy Márta: Kultúra és tánc a bukovinai székelyeknél (1958), Dégh Linda: Kakasdi népmesék I—II. (1955, 1960) és számtalan kisebb tanulmány, melyek az Ethnográfia hasábjain láttak napvilágot.

16 Az ötvenes évek elején, az első nagyobb gyűjtőakció befejeztével tulajdonképpen a további tervszerű munka is abbamaradt. Hogy mégis folyamatosan gyűlt az anyag, ez az önkéntes néprajzi gyűjtők megbecsülést, elismerést érdemlő munkájának köszönhető: 1952 óta küldik dolgozataikat a Néprajzi Múzeum által meghirdetett Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázatra.

17 A szakemberek és társadalmi gyűjtők munkája eredményeként ma több ezernyi kézirat és fénykép van a Néprajzi Múzeum gyűjteményeiben, amelynek alapján a bukovinai székelység kultúrájának hagyományos, telepítés előtti állapota térképezhető fel.