Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Szöveggyűjtemény (1-5)

5. sz. Bíró István: Sorsunk feljegyzése Falunk fekvése és leírása. Hadikfalva igen szép helyen fekszik, köröskörül hegykoszoru övezi, maga a falu sik terepen, átvágja egy szép országút. A falu bal oldalán vasúti állomás, ettől balra szép folyóviz, úgy hivják, hogy Szucsáva vize, melynek párja nem volt Bukovinában. A viz feneke kavicsos, vize olyan tiszta, mint a kuti viz. Nagy urak jártak fürdeni minden nyáron. Halat mindenkor ehettünk, olyan márna halakat, édesebbek voltak, mint a cukor. Szóval minden Ízesebb volt, még az állatok húsa is, mint itt, Magyarországon. Volt nekünk szép katolikus templomunk, szép iskoláink, magyar tanítóink, pap is volt. Csak nem született magyar, mert abban az időben a püspökünk Lembergben tartózkodott és onnét rendelte a megyékbe a papokat. Többször előfordult, ha papot küldött ide nem magyart, elég volt, ha egy pár szót tudott magyarul az a pap. De sajnos, ezzel mi mindig hátramaradtunk a vallási tudásban. Könyvet nem kaptunk, csak nagy nehezen vaj egy ABC-t az iskolásgyerekek számára. Igy ne csudálkozzunk, hogy mi hátra vagyunk maradva. Máskülönben a mi népeink elég szorgalmasok mindenféle munkánál. Itt megírom, hogy miért kellett bujdosni Bukovinából. 1914-ben kitört a nagy háború, majdnem az egész világ háborúzott és ez tartott négy esztendeig. A háborút elveszítettük és