Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Szöveggyűjtemény (1-5)

Marci bácsi es érdemes mert ketten harcoltak a mü hazatérésünkért. Nem hiába, hogy a sok csalódás nélkülözés és nyomor meg érlelte a bukovinai magyaroknak az 1883 i esztendő gondolatát Vissza az édes anya hazába. Ennek a gondolatnak sok szó vivője akadt az akkori magyar kormánynál, de fő urak félve a haza telepités következményeitől a föld osztás miatt le szavazták mert megvalosithatatlan. A telepités Bácska vissza csatolása után történhetett meg. Bár a székelység azt szerette volna hogy ne a határmenti vidék idegen lakói közi telepitsék, hanem az anya országba magyarok közé. Azonban nem lehetett válogatni. S igy a sok nyomorúságot kiállott nép még ennek es örült mint a gyermek az anya hivo mosolyának. Örvendett a jó termő Bácskai földnek s örvendett hogy a sajátjában dolgozhatik, nem a másét robotolja. Minden eddigi nyomorúságot s szenvedést el felejtett s most csak örvendeni tudott. Az öröm még fokozódott az első második esztendő bőséges termény betakarításával úgy hogy a harmadik és negyedik esztendőre nem volt senkinek semmi hiánya. Mindenki meg vot elégedve a jó módba. De az öröm után jött a nagy bánat. 1944 október 8 ika. Hirtelen jött a parancs minden elő készités nélkül székely telepesek meneküljetek ! Erre a hirre mint mikor a derült égből le csap a villám úgy ért eza parancs, az embereknek az esze kirekedve a fejérnépek sirása jajgatása rettentő képét adott. Menekülni menekülni ez a szó viszhangzott minden felé itt újra meg ismétlődött Mádéfalvi veszély. Amit bukovinából nagy kinval és sok szenvedéssel el hoztunk abból semmit nem tudtunk el vinni, és amit négy esztenőn keresztül szereztünk azt még ráadásul kellett ott hagyni. A bánat keserűség szenvedés árja a fejünk felett essze csapott vájjon ezt ki lehet e birni? Két hétig tartott ez a keserves menekülés a repülő gépektől kisérve szüntelen bombázva és gépfegyverezve. Keserves két