Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Szöveggyűjtemény (1-5)

A háború előtt átlag 20 000 ember járta Moldvát. Ebből kb. 3000 volt a magyarok száma. Az elszegődés módja a következő volt: Hogyha egy bojérnak szüksége volt egy bizonyos számú munkásra, kérvényt kellett beadnia a csernovici Arbeitvermitlungs Amt-hoz. Az engedély birtokában keresett egy meklert, egy ember szállítót. Ezek rendszerint zsidók voltak, de akadt köztük magyar is. A mekler díja minden személy után 3 korona volt, de hogy még ezenfelül mit kapott, nem lehetett megtudni. A mekler kifizette a munkásokat előre, de gondja kellett legyen, hogy a munkát teljesítsék is. Karácsony előtt már legtöbb szegény ember szükséget szenvedett. Hogyha ilyenkor juthatott pénzhez a neki járó összegből szívesen adott a meklernek, még hálás is volt, hogy pénzhez és munkához juthatott. Mire a munka teljesítésére került a sor, már mindent feléltek. A mekler kálfát keresett, aki megbízható embereket gyűjtött össze. Felelősséget vállal értük és az emberek egymásért. Az egész dolog ugyan nem tartozott a bíróhoz, de nélküle nem lehetett megcsinálni. Neki minden személy után egy forint járt. Március első napjaiban indultak a hónaposok. Később a kapások, majd pedig a kaszások, majd a masinások. Induláskor - szekerekkel menvén - ezt énekelték : Fúdd el jó szél fúdd el, hosszú útnak porát, Hosszú útnak porát, az én szivem búját... Bevallom : kilenc éven át szívtam én is a hosszú útnak porát, bánatos könnyeimmel öntöztem én is a földet, ettem a túrós málét meg a málés túrót, még verést is kaptam. Azt is mondták nekem is : Te éhenkórász hozzánk jöttél s eszed Károly király kenyerét! Meg is tetvesedtem. Nem csoda, hogy ilyen nóta született : Molduvának nagy a híre, Istenem vígy ki belőle. Mert ha ki nem vissz belőle, Megesznek a tetük benne.