Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Szöveggyűjtemény (1-5)

délben egy-egy pluska (deci) pálinka járt. Voltak, akik nem itták meg a pálinkát, hanem összegyűjtötték. Megtévesztésül maguk is vásároltak pálinkát. Amikor a felügyelő aludt, vagy könnyen lehetséges volt, a hordókat megfelelő szerszámokkal megfúrták, pálinkát loptak. Leginkább a dongák hosszában ferdén fúrtak be, a nyílást fadugókkal betömték, poros szekérkenővel bekenték, hogy a nyomokat eltüntessék. Az italok átvételénél gondos vizsgálatot tartottak, hogyha megállapították a csalást, nem csak a hátralékos összeg veszett el, hanem a szekeret és a lovakat is lefoglalták, mert a pénzes emberekkel szemben nem boldogultak. A dézsmálásban olykor egészen vakmerőek voltak. Megtörtént pl., hogy bort szállító andrásfalvi a lovak vedrébe eresztett titokban bort. Mivel a felügyelő gyanút fogott, kénytelen volt a veder tartalmát az egyik lónak nyújtani. A ló a bort meg is itta, de annyira megmámorosodott, hogy az induláskor döglöttnek mutatkozott. Kénytelenek voltak menteni a menthetőt, ezért hozzá fogtak a megnyúzásához. De mi történt? Amint hozzáfogtak a ló szokmányának lehúzásához a ló alaposan megrúgta a nyúzót, felugrott, be lehetett fogni. Bár alapos seb volt rajta, miután pálinkával megkurálták, tovább mehetett. Akárhányszor szándékosan berugatták a szép, de fortélyos lovakat, mert ezek ilyenkor nem csak délceg járásúak voltak, de jó húzónak is bizonyultak. Az új gazda meg vakarhatta a fejét a szép ló miatt. A fuvarosok annyira megszokták az italt, hogy állandóan mámorosak voltak. így sok olyasmit követtek el, ami állatban, kocsiban, szerszámban, sőt az emberekben is kárt tett. Volt eset, hogy a fuvaros a fuvarból ostorral jött haza, mert mindenét eltékozolta. A vasút azonban lassan-lassan betette a kaput a fuvarozásnak, így került sor az emberi erő áruba bocsátására. A moldvai bojérok birtokára szegődtek el részes, vagy hónapbéres munkára. A bojérok, a földesurak igen nagy urak voltak. Még az én időmben is levett kalappal lehetett előttük megállni. Mély