Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Szöveggyűjtemény (1-5)

A falvakban meg telepedett zsidók nagyon előzékenyeknek bizonyultak. Adtak hitelbe árut is csak vekszlit (váltót) kellett aláirni. A váltót akkor és úgy töltötte ki a zsidó amikor akarta. Amikor az adósság akkora lett, mint a vásárlásra kiszemelt föld, jött a zsidó és a fizetni nem tudó vagyonára bekebeleztette az adósságot. A tovább már ismerjük. Azonban a zsidók is szorongatott helyzetbe kerültek, mert a hatóságok is felfigyeltek az üzletekre és a nép is lázadozott. így Hersch Liebemann elég későn ugyan, de Amerikába menekült. A másik nagy veszedelmet az ún. fospont (forspont) jelentette. 1878-ban az orosz, román, török háború idején a fogatosok trén szolgálatra szegődtek el, előleget vettek fel rá. Akik a szerződés értelmében 1878. januárjában elmentek rövid három, négy hét múlva gyalog jöttek haza. A dolognak azonban folytatása lett. 1907-ben az utódok tömegesen kaptak felszólítást, hogy fizessenek, mert a szerződést nem tartották be. A vagyonra bekebelezett adósságok miatt éppen úgy kellett fizetni, mint annak idején a Rustical-nak. A sok zaklatás és per sok embert juttatott koldusbotra. A zsidók és a községi bírák nagyon jól kerestek. A moldovázás A Rustical és a forspont miatt a leszegényedett lakosság a fuvarozással próbált magán segíteni. Zsidó vállalkozók közvetítésével tömegesen szállították a pálinkát Csernovicba, Radaucba, Odobeszt, Tekuc, Galac vidékére, onnan gabonát és bort hoztak. Szerződést úgy kötöttek német nyelven, úgy ahogy a zsidóknak tetszett. Az eredmény: egy rakás kellemetlenség, per és szegénység. Rendesen 10-15 kocsi indult egyszerre egy közülük való kálfa vezetésével. De velük ment a vállalkozó megbízottja is. Átlag 20 km-ként egy-egy korcsmánál megpihentek, ott ettek, maguk is ettek és főleg pálinkáztak. A szerződés értelmében reggel és