Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Szöveggyűjtemény (1-5)

/. katona: Amikor én hadba csákós huszár voltam, Tizenkettő között a legokosabb voltam. Fekete levest a sapkámból hörpöltem, Sült pecsenye helyett fejsze fokot ettem. //. katona: Amikor én királynál ebédre voltam, Egy hordó aranyat én az acskómba raktam, Mikor a lovamra azt feltenni akartam, A nadrágomat telén s telén raktam. (vájd ki zsidó, vájd ki ! - kiált a zsidóknak) /. katona: A minapjában láttam egy őzet, Ki imitt amott hullatott rezet, Ha nem hiszed pajtás eredj szedd fel, S edd meg mint a lépesmézet. //. katona: Hires legény vagy te, hallottam híredet, A tyúkot is ellopod, ha szerét ejtheted, Apádtól tanultad ezt a mesterséget, Hogy a holló vájja ki a szemedet. /. katona: Piros a kend leánya képe, Lyukas a kend háza szege, Adja nekem a kend lányát, Majd befódom én a háza sarkát. //. katona: Tizenhárom rucatojás, Mennyi itt a kékrokolyás, Húzzad nekem te muzsikás! Ekkor megszólal a zene, az ott lévő nőket táncra kérik. Egy darabig táncolnak. Amíg az első katona nádpálcájával a gerendát erőteljesen megveri, és ezt kiáltja: Herceg Marci felnyergelte a lovát, Indulás!