Forrai Ibolya: Néprajzi Közlemények 30. évfolyam - Népi írásbeliség a bukovinai székelyeknél (Budapest, 1987)

Szöveggyűjtemény (1-5)

A katonáskodás Még most is éneklik nálunk a legények ezt a nótát: Már mi nálunk verbuválnak kötelvel, Elfogják a szegény legényt erővel. A gazdagnak öt, hat fiát nem bántják, A szegénynek ha egy is van, elfogják. Az öregek elbeszéléséből nyilvánvaló, hogy régente nem a mai értelemben katonáskodtak. A 8-12 évi katonáskodásra önként csak azok vállalkoztak, akik dolgozni nem szerettek és kalandor természetűek voltak. De a katona élettől elriasztották a férfiakat a kiszolgált katonák is. Bartis István istensegitsi lakos, aki 12 évig volt katona az ulánusoknál nevetve mesélte a katonai kitolásokat. Akik nem jól lovagolnak, a lóról leszállítják, a ló nyergét felteszik a hátára és őt lovagolják meg. A bevonulás napján a katonát úgy megcsutakolják vizes szalmával, mint a lovat szokták. Aznap csak szénát és zabot adnak neki enni. Komoly büntetés a vesszőzés. Ezt 12 katona végzi. Ahány vesszőütésre van Ítélve a katona, annyi bajtársa áll fel egymással szembe kettős sorba. A megvesszőzendő felső testéről lehúzzák a ruhát. Végig kell mennie a kettős sor között. Mindegyik katona egyet üt rája. 12-szer kellett végigmenni a soron, annyiszor 12 ütést, tehát összesen 144 ütést kapott az ilyen. Hogy nagyobb legyen a fájdalma, sós lepedőbe csavarták és ágyba fektették. A kötéllel való katona-fogdosás hiteles történetét Szentes András istensegitsi kovácstól hallottam, aki László Pálnak, édesapámnak mint keresztfiának többször elmesélte: 1822. húsvétján érkezett falunkba, Istensegitsbe a sorozó bizottság. A dolgoknak hamar híre terjedt, így a legények s a fiatal házasok nem mentek el a feltámadási szertartásra.